Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 8 (64. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. SZEKERES IMRE, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára:
2001 Igaz ez minden Magyarországon élő, bármilyen fajta kisebbséggel kapcsolatban, de különösen igaz ez a vitathatatlanul leghátrányosabb helyzetben lévő romák esetében. Ennek az előítéletes gondolkodásnak kell, tisztelt képviselőtársaim, megváltoznia, és ez az előítéletes gondolkodás fog megváltozni fokozatosan a jövőben. Egész egyszer űen azért, mert Magyarország csatlakozik az Európai Unióhoz, és ahogy azt mi már több alkalommal is elmondtuk, nemcsak arról van szó, hogy csatlakozunk egy gazdasági közösséghez, és aztán majd vitatkozunk arról, hogy melyek ennek a gazdasági előnyei és mel yek a hátrányai, hanem észre kell venni, hogy egy értékrendhez csatlakozik Magyarország, egy olyan értékrendhez, amelyet mi szeretünk a sajátunkénak is vallani, de amelyikhez csatlakozással kétségkívül gazdagodni fogunk. Amikor azt mondjuk, hogy gondolkozz Európában, akkor arról is beszélünk, hogy a tolerancia egy olyan európai érték, amelynek egyre inkább Magyarországon is érvényesülnie kell. Látnunk kell, hogy ráadásul ezt nem fogjuk törvénymódosítások segítségével elérni, nem lehet olyan törvényt alkotni , amely a tolerancia társadalmi szintjét növelni képes. Akkor mégis felmerül a kérdés, tisztelt képviselőtársaim, hogy mit tehetünk. Nos, a legkevesebb, ha nem megyünk el szótlanul az előítéletekkel manipuláló és ennek következtében azokat felerősítő jelen ségek mellett. Ebben van, tisztelt képviselőtársaim, mindnyájunk közös felelőssége. Az előítéletek elleni küzdelem ugyanis kizárólag akkor lesz hatékony, ha minél többen csatlakoznak hozzá, ha minél többen mondják és gondolják, hogy az előítéletekkel való játszadozásnak egyszer s mindenkorra véget kell vetni, ha minél többen mondják és gondolják, hogy az előítéletek tudatos erősítése egész egyszerűen nem fogadható el. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt heti felháborodás azt jelzi számomra, hogy valami vég re elkezdett megváltozni. Azt jelzi számomra, hogy a jövőben már ugyanolyan módon ezekhez a kérdésekhez nyúlni nem lehet majd, vélhetően a jövőben másként gondolkodunk mindezekről a jelenségekről, másként gondolkodunk az előítéletes gondolkodásról is. Abba n az esetben, ha ez így lesz, és abban az esetben, ha ennek következményeként nőni kezd a magyar társadalom toleranciaszintje, akkor elmondhatjuk majd, hogy e téren elindultunk Európába. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban. - Szór ványos taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Megkérdezem, a kormány nevében kíváne valaki felszólalni. Szekeres Imre miniszterelnöki hivatali államtitkárnak adom meg a szót öt percben. DR. SZEKERES IMRE , a Miniszterelnöki Hivatal államtitkár a : Tisztelt Elnök Úr! Frakcióvezető Úr! Képviselőtársaim! Az a probléma és az a megoldás, amelyről Kuncze Gábor beszélt, nagyon sok százezer embert érint. Bár túl vagyunk a bocsánatkérésen is - mármint a TV2 részéről , nem tanulság nélkül való maga a tört énés sem. Hiszen mindenféle rossz szándék nélkül ugyan, de egy nagyon nagy hatású tévéműsorban több százezer embert sikerült úgy megbántani, több százezer embert sikerült nagyon rossz helyzetbe hozni, és ezen a bocsánatkérés csak enyhíthet, hiszen nem ugya nakkor, nem ugyanannyian látták és nézték ezt a bocsánatkérést. Annál is inkább fontos az a felelősség, amelyet mindnyájan viselünk - kormány, az Országgyűlés, a magyar közélet szereplői , mert látható módon nagyon gyorsan, nagyon rövid idő alatt kialakul hatnak olyan helyzetek, amelyeket utána nagyon nehéz helyrehoznunk. Most szerencsére egy olyan esetről van szó, amelyből, úgy tűnik, a magyar társadalom felelős tényezői tanultak. Hiszen annak a hatása, hogy akár faji, vallási, nemi vagy bármilyen más szem pontból kisebbséghez sorolandó magyar állampolgárok esetében egy klisé, egy előítélet révén emberek bántódjanak meg, ennek a hatása ebben a felfokozott és nagyon gyorsan pörgő világban igen nagy. Hiszen arra is kell gondolnunk ilyen esetben, hogy vajon mit érezhet az a cigányember, aki, mondjuk, éppen munkát keres, és ezzel a sztereotípiával találkozik a műsorban. Vagy mit érezhet az
