Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 7 (63. szám) - Személyi ügy: - Az európai uniós közvetlen mezőgazdasági támogatások nemzeti kiegészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - DR. NÉMETH IMRE földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter:
1971 célokra szeretnénk felhasználni, a korai nyugdíjazásra, a környezetkímélő gazdálkodásra, a kedvezőtlen adottságú térségek megsegítésére, erdészeti fejleszt ésekre, de nem sorolom végig a sort. Meg vagyok győződve arról, hogy a Medgyessykormánynak nagyon határozott tárgyalási taktikája volt, és helyes utat követett, mert Magyarország az Európai Unióból jövő forrásait egyértelműen a közvetlen kifizetések révén tudta volna maximálni. Nagyon szomorú, hogy a tárgyalásokon ezzel a szándékunkkal egyedül maradtunk, míg néhány ország aprópénzért vagy az egyik zsebből a másikba való átrakás lehetőségéért feladta a többletpénzszerzési lehetőséget. Járvás képviselő úr a zt mondta, a 30 százalékos kiegészítés nem jelenti azt, hogy a mezőgazdasági vállalkozók több pénzt fognak kapni. Ez nem felel meg a valóságnak, hiszen a gofterületeken - gabona, olajos növény és fehérjenövény és rostnövény területén - ez egyértelműen azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termelők a jelenlegi támogatás többszörösét fogják megszerezni. Természetesen lesznek olyan ágazatok is, amelyeknek nem jár közvetlen kifizetés, de az ezeken a területeken gazdálkodók egészen biztosan többszörös támogatáshoz fognak jutni. Nyilvánvaló persze, hogy a többiek problémáját is kezelni kell. Font képviselő úr szerint nem tiszta az, hogy a 30 százalékot mely területekre lehet kifizetni. Az elmúlt napokban itt járt az Európai Unió főbiztosa, számtalan kérdést tettünk f el a bizottságnak írásban, amelyek többségére sajnos még ez ideig nem kaptunk választ. Ezek a válaszok nyilvánvalóan szükségesek számunkra ahhoz, hogy döntést hozzunk a normatív európai uniós támogatási kifizetésre az egyszerűsített rendszer megválasztása tekintetében. Az előzetes állásfoglalások alapján az a helyes, amit Gőgös képviselő úr mondott, hogy a 30 százalékos nemzeti kiegészítést az egyszerűsített rendszerben nem használhatjuk fel. Ez viszont egyértelművé teszi, hogy Magyarországnak mit kell vála sztania, hiszen egy időben kétféle rendszert nem lehet fenntartani. Ha az európai uniós szakértők ezt írásban is megerősítik - márpedig ezt mondták , akkor egyértelmű, hogy Magyarországnak a normatív rendszert kell választania. Ez egyúttal választ ad arra a kérdésre is, hogy a 30 százalékot mire lehet kifizetni. Közös agrárpolitikában nincs akkora játéktér, ami lehetővé tenné, hogy mi döntsük el, a 30 százalékot adjuke az egyik gazdálkodónak, a másiknak meg nem adjuk - itt bizonyos preferenciákra is utalo k , hiszen az Európai Unió egyértelművé tette, azt eldönthetjük, hogy adunke kiegészítést, de abban nincs döntési szabadságunk, hogy ezt mire fordítjuk, mert a közös agrárpolitikában jogszabályokban rögzítve van, hogy milyen célokra, milyen formában lehe t kifizetni. Semmiféle differenciálást, feltételekhez kötést nem tesz lehetővé. Különféle környezetgazdálkodási szempontok, állatjóléti feltételek betartását - szarvasmarha, húsmarha vonatkozásában - esetleg oda tehetjük, mert az Európai Unióban is vannak ilyen kitételek, de magunk nem határozhatunk meg külön szempontokat. Ebben a tekintetben meglehetősen merev a rendszer. Azok a megállapítások, amelyeket Font úr is tett, hogy a lengyelek biztos pénzt szereztek, nem állják meg a helyüket. Az igaz, hogy a kö zvetlen támogatás kiegészítésére nekik nem kell pályázniuk, de többletforrásokat nem szereztek. Végül is az dönti el, hogy ki mennyi támogatást tud szerezni, hogy a pályázatosan megszerezhető pénzeket milyen arányban tudjuk lehívni. Úgy gondolom, hogy a SA PARDindulás, az elmúlt fél év bizakodásra adhat okot. Nem akarok most más középeurópai országok példájával előhozakodni, azzal, hogy akik nálunk egy évvel korábban megszerezték az akkreditációt, azok sem tudtak annyi forrást kibocsátani, mint amennyiről támogatási okiratot a SAPARDhivatal kibocsátott, hiszen az idei évre tervezett források feléről lényegében már megszületett a döntés. Ha a következő negyedévben is ilyen aktívak lesznek a mezőgazdasági termelők, akkor lehet, hogy a második félévben már az lesz a problémánk, hogy újabb pénzügyi megállapodásokkal, illetve társfinanszírozással fel kell tölteni az alapot, aminek rendkívül örülnénk, mert a csatlakozás időpontjáig szeretnénk elkölteni ezeket a forrásokat. A részletek pedig - hogy az ügyeket hogy bontjuk tovább, hogy ültetvénytelepítésre mennyi pénzt akarunk fordítani a következő évben - a jövő évi támogatási rendelet tárgyát fogják képezni.
