Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 7 (63. szám) - Személyi ügy: - Az európai uniós közvetlen mezőgazdasági támogatások nemzeti kiegészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP):
1955 Most a képviselőcsoportok nevében felszólaló képviselők kerülnek sorra. Itt az időkeret a házbizottságban kötött megállapodás szerint 10 perc. Elsőként az írásban jelentkezett képviselőknek a dom meg a szót: Gőgös Zoltán képviselő úr, Magyar Szocialista Párt. GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az európai uniós közvetlen támogatások nemzeti kiegészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat szándékával, úgy gondol om, mindenki egyetért - ez a bizottsági viták során is érezhető volt. Kár, hogy az ellenzék ezt a határozati javaslatot is pártpolitikai szempontok alapján kezeli. Ezt a benyújtott módosító javaslatok is bizonyítják, hiszen ezáltal megakadályozták ennek a határozatnak a mai elfogadását, ami, úgy gondolom, a szombati népszavazás előtt megnyugtató dolog lett volna a gazdatársadalom részére. Én azokat a tapasztalataimat szeretném most képviselőtársaimmal megosztani, amelyeket az elmúlt hetekben több mint negyv en, az európai uniós agrárszabályozással foglalkozó fórumon szereztem. A mezőgazdasági termelők egyik legfontosabb kérdése a közvetlen kifizetések témáját érintette. Ezt a bizonytalanságot a támogatáskiegészítéssel kapcsolatos kormányzati szándék feloldja, és megnyugvással töltheti el a közvetlen támogatásokban érintett gazdákat, hogy az Unióból érkező 70,5 milliárd forint mellett a 85 milliárd forint hazai kiegészítést is megkapják. Mert valóban lehet azon keseregni, hogy a mi agrárvállalkozóink még a kieg észítés ellenére is kevesebb támogatást kapnak, mint a már tagországok termelői, de kérdezem én tisztelt képviselőtársaimtól, mikor kaptak ekkora összegű közvetlen támogatást a hazai gazdák. Természetesen semmikor. A kvóták alacsony értékével riogató és a rendszer lényegét nem teljesen értő képviselőtársaimnak jelezném, hogy a jelenlegi termelési szintjeink mellett nem kis gondot okozhat a megállapított támogatási kvóták teljesítése. Hangsúlyozom a “támogatási” szót, mert a közvetlen támogatásban részesülő termékkörben semmilyen mennyiségi korlátozás és hozzá kapcsolódó büntető szankció nem szerepel. Magyarország a támogatható 16,5 millió tonna gabona, olajosmag- és fehérjenövénymennyiséget az elmúlt években soha nem érte el. Utoljára ez 1984ben sikerült. Természetesen a magasabb támogatás és a gabonaféléknél alkalmazott intervenciós piacvédelem termelésösztönző hatást vált ki, de abban biztos vagyok, hogy a hízómarhatartás kvótamennyiségét csak igen erőteljes termelői szerkezetváltás esetén sikerülhet kit ölteni. Ez pedig feltétele az uniós közvetlen támogatás maximális kihasználásának. A gazdákat most leginkább az foglalkoztatja, hogy mi történik az idei évben, ha nem lesz a közeljövőben kellő mennyiségű eső, és sajnos a fagykárok is nagyon jelentősek. A j övőt illetően a politikától nem az ijesztgetést, hanem a folyamatos és minden részletre kiterjedő tájékoztatást várják, és legalább olyan szintű adminisztrációs segítséget, amelyet az uniós országok gazdálkodói is megkapnak. A bizottsági vitában is hangsúl yoztam: a magyar agrártársadalom valamennyi szereplője érti a dolgát, és semmivel nem tehetségtelenebbek, mint a kiemelt támogatáshoz szokott nyugati társaik. Ezért nem kell lebecsülni és a pályázatok nehézségeivel riogatni őket. Azt is tudjuk, hogy az elm últ évtized a mezőgazdaságban felért egy tatárjárással. Ebből kiemelkedik az előttünk álló négy esztendő. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van!) A technikai lemaradásunk is erre az időszakra tehető, de ez sem általános érvényű. Csak jelezni szeretném , hogy már 1983ban jelen volt Magyarországon a számítógépes sertésetetés, és a Commodore 64es számítógépek időszakában már erre alapoztuk a szarvasmarhatelepítési, irányítási rendszert. Ma szélsőségek uralkodnak az ágazaton belül, egy időben van jelen a műholdas technikát alkalmazó betakarítógép és a lovas eke. Csak megemlíteném, hogy aki olvasta az uniós agrárpolitika leendő változásaival foglalkozó tanulmányt, láthatta, hogy az intervenciós árak csökkentése és a közvetlen támogatások csak kisebb arányú növelése a hatékonyabb, nagyobb teljesítményre képes szereplőknek kedvez, mert Európa is belátta, hogy csak így tudja felvenni a versenyt a világ növekvő
