Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 7 (63. szám) - Bejelentés önálló indítvány visszavonásáról - Az ülés napirendjének elfogadása - Dr. Répássy Róbert (Fidesz) - az igazságügy-miniszterhez - “Mégiscsak amnesztia?” címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. BÁRÁNDY PÉTER igazságügy-miniszter:
1885 A törvényjavaslat vitája során felhívtuk a figyelmet arra, hogy a törvény burkolt amnesztiát hirdet meg, mivel enyhítő rendelkezéseit a jelenleg büntetésüket töltő elítéltekre is alkalmazni kell. Módosító javaslatot terjesztettünk elő annak érdekében, hogy többszörös visszaeső bűnözők ne kerülhessenek a büntetésük letöltése előtt szabadlábra, de ezt a kormány nem támogatta, és a szocialistaszabad demokrata többség elutasította. A törvénymódosítás hatálybalépése óta riasztó hírek láttak napvilágot arról, hogy többszörös visszaeső bűnözők kerültek vagy kerülnek szabadlábra a büntető törvénykönyv enyhítése miatt. Mindezek miatt kérdezem öntől, miniszter úr: kerültek vagy kerülneke szabadlábra jogerő s szabadságvesztés büntetésüket töltő elítéltek a büntető törvénykönyv enyhítése következtében? Hány többszörös visszaeső bűnözőt érint a büntető törvénykönyv módosítása? Hány elítélt kerül majd szabadlábra ennek következtében? Milyen típusú bűncselekménye k elkövetői kerülhetnek feltételesen szabadlábra? Kerülhetneke szabadlábra élet elleni bűncselekményért elítélt bűnözők, és ha igen, hányan? Várom a megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm. A képviselő úr interp ellációjára dr. Bárándy Péter igazságügyminiszter úr válaszol. Miniszter úr! DR. BÁRÁNDY PÉTER igazságügyminiszter : Tisztelt Képviselő Úr! Úgy látszik, hogy remélhetőleg nem egy életre, de hosszabb időre össze vagyunk kötve (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) , ön, én és a jogszabályok, és amikor találkozunk, akkor ebből gyakran kollíziós helyzet alakul ki. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Ennek a kollíziónak a feloldása pedig gyakran - hogy is mondjam - különös odafordulást igényel. Az ön i nterpellációja úgy kezdődik, hogy mégiscsak amnesztia. Ha így kezdődik, akkor ezt a kérdést meg kell vizsgálni, meg kell vizsgálni azt, hogy az amnesztia mit jelent: közkegyelmet; a közkegyelem a büntetési akadályok rendszerében foglal helyet egyrészről, m ásrészről formailag törvényként jelentkezik, tehát törvényhozási termék, és mint közkegyelem című törvény jelenik meg. Ilyen, ugye, nem jelent meg. Tartalmát tekintve lehet büntethetőséget megszüntető ok vagy a büntetés végrehajthatóságát megszüntető ok. H a a büntethetőséget megszüntető ok, akkor ez úgy jelenik meg, hogy egy bizonyos idő előtt megvalósított cselekmény miatt valakinek a felelősségre vonhatósága megszűnik. Ha a büntetés végrehajthatóságát megszüntető ok, akkor úgy jelenik meg, hogy a kiszabot t joghátrányt nem lehet végrehajtani. Ez az eset, amiről beszélünk, nem ez; ez az első baj, nem ez. A 47. §át módosította a Btk.nak a megfelelő törvény, és ennek a módosításnak a folytán nem követke zett be olyan helyzet, hogy valaki ne lenne büntethető, vagy a kiszabott büntetés ne lenne végrehajtható. Az a helyzet állt be, hogy a kiszabott és végrehajtásában elrendelt büntetés háromnegyedének, esetenként négyötödének leülése után az a helyzet állhat elő, hogy a bíró dönthet úgy, hogy feltételes szabadságra bocsát valakit. A feltételes szabadságra bocsátás tehát nem egy törvényi rendelkezés, az amnesztia ilyen lenne, hanem egy bírói döntés, amiben kifejeződik a bírónak egy bizonyos bizodalma, hogy az elítélt - régi vágású szóval élve - a társadalom hasznos tagjává válik. Amennyiben a bíró ebben csalatkozik, akkor a felfüggesztést megszünteti, amivel lényegében elrendeli a további, a hátralévő büntetés leülését. Ez tehát alapvető különbség az amnesztiáh oz képest, amely tévedés valószínűleg egy szakmailag megalapozatlan vélekedést takar. 1079 ilyen előterjesztés született a bvintézetekben, ebből 728 esetben a bíró úgy látta, hogy a régi törvényi szabályozás nem lenne helyes, mert szabadlábra helyezésről döntött, 351 esetben viszont nemleges volt a döntése. Egyébként a 76 százaléka az elítélteknek természetesen erőszakmentes cselekményt követett el.
