Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 1 (62. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Szájer József): - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz):
1865 Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel a részletes vitára bocsátásról következő ülésünkön határozunk. A részletes vitára a jövő heti ülésünkön kerül sor. Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (dr. Szájer József) : Tisztelt Ország gyűlés! A mai napirendi pontok tárgyalásának végére értünk. A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Kékkői Zoltán képviselő úr, Fidesz. Megadom a szót öt percben. KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Ú r! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt ellenzéki Képviselők! Közismert történelmi tény, hogy az 1948. évi kommunista hatalomátvétel Magyarország számára nemcsak a politikai totalitarizmust, hanem a piacgazdasági viszonyok megszüntetését is jelentette. Kevésb é ismert és publikált, de ugyancsak történelmi tény, hogy az 1988ban kezdődő átalakulás forgatókönyvírói a folyamat kézbentartását elsődlegesen gazdasági eszközökkel biztosították. Gondoljunk csak a pártbizottsági szinten levezényelt privatizációs törvény ekre, társasági törvényre, átalakulási törvényre. A demokratikus államrend intézményei még papíron sem léteztek, de a helyzeti előnyben lévő állampárt már gyártotta a tulajdontörvényeket. Elmondhatjuk, amint 1948ban a tulajdontörvények bevezetésével épült ki a totális állam, úgy 1988ban ugyancsak tulajdontörvényekkel lett meghiúsítva annak leváltása. Egy modell értékű, választókörzetembeli egyedi példán legyen szabad bizonyítanom az elmondottak máig érvényben lévő igazságát, illetve igazságtalanságát. Egy évszázadok óta a saját földjének műveléséből élő család 1988ban folytatni kívánta a negyven évig kényszerszüneteltetett családi hagyományt. Mivel nem a Mégegyenlőbbek közé tartozó családról van szó, minden erőfeszítésük és tulajdoni jogigényük ellenére c sak kis területeket sikerült visszakapniuk. A terület kicsinységéből adódó versenyhátrányukat szorgalommal és intenzív kertészetikultúratermesztéssel igyekeztek kiegyenlíteni. De sajnos, ahogyan a privatizációban hátrányba kerültek a Mégegyenlőbbekkel sze mben, ugyanez történik velük mostanában a pályázatok, támogatások igénylése esetén is. Míg a nagyok árbevételének stabil, kiszámítható hányadát képezik az állami támogatások, addig számukra minden támogatásigénylés egy Canossajárást jelent. Az idei évben a kertészeti termelésükhöz nélkülözhetetlen öntözőberendezést kívánták megvásárolni a géptámogatás keretén belül. Az elutasítás természetesen most nem az osztályra való hivatkozással történt, mint ahogyan 1988at megelőzően ez dívott, de az egyenlőtlen tám ogatási feltételrendszer által ugyanazon végeredmény született. Mivel az öntözőberendezés támogatása vízhasználati engedély bemutatásához van kötve, ezért az elutasítás a vízkivételi jog megtagadásán keresztül történik. A vízügyi igazgatóságok vízhasználat i jogot nem adnak, jóllehet csupán évi 1500 köbméter - egy nagyobb családi háztartásnak megfelelő - vízmennyiségről lenne szó. Az elutasítás hivatkozási alapja a vízkészlet teljes lekötöttsége. Tetszenek érteni? A pártbizottsági privatizátorok nemcsak a fö ldterületet, de az ország egyéb javait is egy életre felosztották maguk között. Nem kvótarendszert vezet be a vízügyi igazgatóság, nem arányos visszaosztást végez, nem a nagyfelhasználókat készteti tározós vízhasználatra, beruházásra, inkább a kicsiket uta sítja el, a kicsiktől veszi el a termeléshez és az élethez való jogot. Talán nem kell külön argumentálnom, hogy a víz ma már nem csupán a KözelKeleten létkérdés. Nagyon jól kitalálták ezt 1948ban és 1988ban! Akiktől a termelői tulajdonhoz való jogot elv onták, azokat ezáltal az élethez való egyéb alapvető joguktól is megfosztották. Ez a nem a Mégegyenlőbbek közé tartozókat sújtó sors teljesedett be egy választókörzetembeli családon, akiknek sorsa már 1948ban és 1988ban megpecsételődött. Orwell - akinek születési
