Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 11 (47. szám) - A Magyar Köztársaság kormánya és Románia kormánya között, a minősített katonai információk kölcsönös védelme tárgyában aláírt egyezmény 1. cikkének módosításáról szóló, Aradon, 2002. október 17-én aláírt megállapodás megerősítéséről szóló országgyűlés... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - IVÁNCSIK IMRE honvédelmi minisztériumi államtitkár:
187 lépé snek tekinteni az egyre nagyobb katonai egységek folyamatos betelepítését Erdély még magyarlakta területeire és a román hadseregben fenntartott magyarellenességet. Mi folyton azt reméltük, hogy a közös euroatlanti politika közelebb hozza a két ország poli tikáját egymáshoz. Erre a vágyképünkre választ adott a kisebbségi autonómia elutasítása, a magyar egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának végtelenített folyamata, és a csattanó a szomszédságbeli magyarokra vonatkozó törvényünk kapcsán észlelt kétszínű ro mán politika. (15.10) Egyrészt megegyezés a korábbi magyar miniszterelnökkel, másrészt panasz emelése, amely az Európa Tanács velencei bizottságának vizsgálatához vezetett; egyrészt folyamatos egyeztetés a mostani magyarországi kormánnyal is, ugyanakkor er őteljes kísérlet az Európa Tanácsban arra, hogy az Unióba való felvétel előtt álló Magyarországot lejárassák, elmarasztaltassák a tagállamok körében. Mivel egy országnak egyféle kell legyen a politikája egy másik ország irányában, nem látom értelmét az egy üttműködés további, egyoldalú erőltetésének, sőt egyenesen álszentnek tartom, ha Magyarország miniszterelnöke stratégiai partnerségről beszél Magyarország és Románia között. A stratégiai partnerség ugyanis a legbensőségesebb bizalmat és kölcsönös - ismétle m, kölcsönös - együttműködést feltételez, mint amilyen például az USA és Izrael esetében tapasztalható. Ezért az előttünk fekvő egyezmény tárgyától függetlenül én úgy érzem, itt az ideje annak, hogy a magyar politika elkezdje visszajelezni bizalmának megin gását a románokkal való együttműködés tapasztalatai miatt. Éppen ezért a H/1866. számú országgyűlési határozati javaslatot az MDF nem fogja támogatni, tartózkodással szavaz, és felhívom a velem egy véleményen lévő képviselőtársaimat, hogy ugyanígy tegyenek . Figyelmeztessük ezzel Románia felelős vezetőit és túl szervilis magyar partnereit arra, hogy a bizalomerősítés nem lehet egyoldalú folyamat. Köszönöm meghallgatásomat. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megkérdezem, kíváne még v alaki felszólalni. (Senki sem jelzi hozzászólási szándékát.) Jelentkezőt nem látok. Megkérdezem Iváncsik Imre államtitkár urat, kíváne reagálni az elhangzottakra. (Iváncsik Imre: Igen.) Megadom a szót. IVÁNCSIK IMRE honvédelmi minisztériumi államtitkár : K öszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az nem zavart annyira, hogy a saját hangomat nem hallottam, mialatt az expozét mondtam; az már sokkal jobban zavart, hogy szerettem volna a lehető legpontosabban hallani és érteni képviselőtársam fe lszólalását, amiben viszont rendkívüli mértékben zavart az a most már, úgy látszik, általánossá váló zaj, ami itt a Házban tapasztalható. Mégis sikerült, azt hiszem, jól értenem mindazt, ami elhangzott. Ezzel kapcsolatban szeretném azt elmondani, hogy nagy on világos volt, amit Medgyessy Péter a kormány nevében a napirend előtti hozzászólásában elmondott. Mi kitartóan hiszünk és bízunk abban, hogy a kapcsolatok fenntartásának, javításának, elmélyítésének nem az az eszköze, hogy ha egy egyébként - mint ahogy a képviselő úr nagyon helyesen mondta - a tárgyhoz, amiről ő beszélt, nem tartozó törvényjavaslat vagy határozati javaslat kérdésében most úgynevezett figyelmeztetést küldünk a román félnek. Szeretném megismételni azt, amit az expozéban elmondtam, hogy a k ormány a honvédelmi minisztert 2001. május 16i határozatában hatalmazta föl az aláírásra, tehát jól érthető, hogy az előző kormány foglalt ebben a dologban állást; ezt a Medgyessykormány hivatalban lévő minisztere teljesítette. Semmilyen akadályát nem lá tjuk annak, hogy ezt az Országgyűlés megerősítse, hiszen itt arról van szó, hogy olyan titokvédelmi szabályokat kell bevezetnünk, amelyek kölcsönösen
