Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 1 (62. szám) - A Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló 2001. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - FONT SÁNDOR (MDF):
1859 ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm. A következő hozzászóló Font Sándor képviselő úr, Magyar Demokrata Fórum, tízperces időkeretben. Megadom a szót. FONT SÁNDOR (MDF) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitká r Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy célirányos finanszírozás, egy nemzeti projekt megvalósítása a Széchenyiterven keresztül, szövetkezeti üzletrészek kifizetésével, út és hidak építésével, vállalkozások, kis, közepes vállalkozások fejlesztésével - ez volt a célja a Magyar Fejlesztési Banknak azon törvénykezésen keresztül, amit a polgári kormány 2001ben ráruházott. (14.30) Mit is mondtak a 2001. évben az akkor még ellenzéki MSZPs és szabad demokrata vezérszónokok? Hogy ez egy házi bank lesz. Megjegyze m, most még szigorúbb pénzügyminiszteri irányítást ír elő a most beterjesztett törvényjavaslat; hogy veszélyes, mert kölcsönt nyújthat saját cégeinek, és ez pénzkiszivárogtatást, alaptőkeelszivárogtatást eredményezhet. Megjegyzem, a most benyújtott törvén ytervezet felsorolja azon százszázalékos tulajdonlású cégeket, amelyeket létrehoznak és az MFBhez irányoznak elő a törvénytervezet 17. §ában. Hogy túlzóak az állami készfizető kezességekre vonatkozó mennyiségek; megjegyzem, hogy a most benyújtott törvény tervezetben ugyanezeket a készfizető kezességeket még egyszer megerősíti a törvénytervezet a 22. §ban. Hogy a tulajdonosi jogok gyakorlója túlzott funkciókat kap, még a felügyelőbizottság tagjait, elnökét is ő nevezi ki; megjegyzem, a mostani beterjesztés ben a pénzügyminiszter ugyanezen jogokat még egyszer megerősítve gyakorolni akarja. És hogy az EU nem fogja elfogadni ezt a kivételezett státust, amit a Magyar Fejlesztési Bank megkapott a 2001. évi, polgári kormány által benyújtott törvénytervezetben; meg jegyzem, elfogadta az Európai Unió ezt a kivételezett státust, erre alapozza a mostani kormányzat a beterjesztését, felhíva a figyelmet arra, hogy egy különleges státussal élni szeretne a mostani kormány is. Az SZDSZ vezérszónoka még a gondolatai végén hoz zátette, hogy ha még egyszer hatalomra kerülnek, akkor ezt meg fogják szüntetni. Ehhez képest a most elhangzott SZDSZes vezérszónoklat valami teljesen másról szólt, hű támogatásról szólt. A szocialisták vezérszónoka akkor Keller László volt. Nagyon sajnál om, hogy Keller úr most államtitkárként nem tudja azon kifogásait elmondani, amelyeket 2001ben, nem egészen két évvel ezelőtt megtett. A Magyar Demokrata Fórumnak az általános vélekedése az, hogy a törvényjavaslat a szocialisták azon kényszeres pótcselekv éssorozatának egy újabb gyöngyszeme, amellyel a polgári kormánynak a hazai vállalkozásokat támogatni szándékozó gazdasági törekvéseit igyekszik visszamenőlegesen is diszkreditálni. A kényszeresség azonban egy egészségtelen tudatállapot, amelyben a cselekv és az esetleges jó szándékok ellenére is kártékonnyá válik. Jelen esetben erről van szó. Ha a törvényen nem módosítanak, hanem a már meglévő törvényt betartják, jól hajtják végre, akkor is elérhetik azokat a szabályozási célokat, amelyeket suta általánossá gok formájában ugyan, de az indoklásban megfogalmaztak. Ha a baloldali hatalom fél a mindenkori MFB vezetőitől, ez esetben Erős Jánostól és Czirják Sándortól, akkor nem törvényt kell módosítani, hanem őket le kellene váltani. A javasolt módosítások valójáb an nem tekinthetők érdeminek. Az egyetlen valós hatásuk az MFB munkájának további lassulása, gazdaságpolitikai eszközként történő alkalmazásának elnehezedése lesz. Ugyanakkor persze a törvényi kötöttség kiváló terepadottságokat teremt az MFB döntéseire, a menedzsment kiválasztásán és javadalmazásán keresztül jelentős befolyást gyakorolni képes politikai tényezők felelősségének elrejtéséhez. Érdemes vigyázni, nehogy az MFB is a közszolgálati televízió sorsára jusson, azaz teljesen törvényesen, sőt törvény ha tására menjen tönkre. 2001ben a szocialisták Alkotmánybírósághoz fordultak az akkori törvénytervezet és törvény elfogadása kapcsán, és az Alkotmánybíróság minden tekintetben elutasította ezt a szocialista beadványt. Ők akkor olyan kérdéseket kifogásoltak, mint ahogy a bevezető gondolataimban is
