Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. április 1 (62. szám) - A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - KUZMA LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1821 A hazai szakképzés a különböző fejlesztési programok következményeképpen sem fejlődött a kívánt mértékben. Az Országos képzési jegyzék átalakítása folyamatosan történik, óriási lobbiharcok kíséretében, az ehhez kapcsolódó szakmafejlesztés pedig időigényes feladat. Gondot oko z a demográfiai helyzet is, amit tovább nehezít a szakképzés szempontjából, hogy egyre többen egyre hosszabb ideig szeretnének általános ismereteket tanulni, majd ezt követően dönteni arról, hogy szakmát tanulnak vagy a felsőoktatásba lépnek be. Gondot jel ent az is, hogy a középfokú oktatás expanziójával olyan diákok tömegei is megjelentek a szakképzést folytató intézményekben, akik korábban rövid idejű képzésekben vettek részt; közülük nagyon sokan alapvető ismeretek hiányával érkeznek, kudarcosak, nem mot iváltak. A szakképzésnek fel kell készülnie a feladatra. Támogatjuk azokat az elképzeléseket, amelyek szorosabbá és élőbbé teszik a gazdaság és a szakképzés kapcsolatát, aminek szakmai és finanszírozási szempontból is nagy jelentősége lenne. Számos jó péld a bizonyítja, hogy a cégek és az iskolák együttműködése kölcsönös haszonnal jár. Szorosabbá kell tenni a felnőttképzés és a szakképzés kapcsolatát, a felnőttképzés minél nagyobb hányadát az iskolarendszerű szakképzés intézményrendszerén belül kellene megva lósítani. Ennek egyik legfontosabb oka, hogy így biztosítható a legkorszerűbb technológia a szakképzésben. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénymódosítás legnagyobb előnye, hogy egyáltalán létezik. Helyeselhető az a törekvés, hogy a törvény ha tálya a módosítás eredményeképpen kiterjed a szakmai előkészítő és alapozó oktatásra is. Azonban ez azt is jelenti, hogy az ezek keretében szervezett gyakorlat csak a szakképzési törvényben előírt 812 fős csoportokban folytatható, aminek finanszírozásbeli következményei vannak. Ha ezt elfogadjuk, akkor a költségvetésben is ennek megfelelő mértékű normatív támogatást kell megállapítani. Egyértelműen helyeselhető a köztes vizsga, modulzáró vizsga, ki tudja, melyik megy át majd a köztudatba elfogadás esetén, mert nem koncentrálja a terhelést a képzési szakasz végére, és különösen, hogy a folyamat során ellenőrizhetővé válik a képzés, kivált a tanulószerződés alapján folyó gyakorlati képzés minősége. Nagyon helyeseljük és támogatjuk azokat a fékeket a törvénybe n, amelyek a biztosítékai lehetnek annak, hogy az oktatási piacon valóban minőségi munka folyjék. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Vegyük sorra azokat a problémákat a törvénymódosításban, amelyek nem feltétlenül a preambulumban megfogalmazott érték ek irányába hatnak. A törvény többnyire technikai módosításokat tartalmaz, ennek ellenére található benne néhány konkrétan kifogásolható pont. A módosítás legnagyobb baja, hogy nem nyújt megoldást, meg sem kísérli, a szakképzés jelenlegi széles körben váls ágnak ítélt helyzetére nem tükröz koncepciózus gondolkodást. A jelenlegi törvénymódosításban nem tükröződik vissza az a kormányzati szándék, hogy a szakmunkásképzést komolyan meg kívánja reformálni. Feszültség van azok között, akik külső gyakorlóhelyen dol goznak és akik az iskolai tanműhelyben, mert az előbbi tanulószerződés alapján kap pénzbeli juttatást, az utóbbi nem. (10.30) Aki értéket hoz létre, eleve mindegy kell legyen, hogy hol teszi azt. A tanulószerződés szolgálhatja a munkaerőpiaci értékszempon tokat is, ugyanakkor kezelni kell azt a problémát is, hogy a tanulószerződések száma 2002 októberében a tanulók 10 százalékát sem érintette. Az ez ügyben benyújtandó módosító javaslataink az egységes szemlélet irányába hatnak. Az OKJ problémaköre; gyökeres en ellentmond a korábbi gyakorlatnak, hogy az OKJ a szakmákra vonatkozóan maximális óraszámokat határoz meg. Ez olyan mértékű szabadságot enged meg a képzésben részt vevőknek, ami nemkívánatos folyamatokat indíthat el. Korrekt megoldást az jelenthet, ha a törvény bizonyos rugalmasságot tanúsít, de nem enged a minőségből. A törvényjavaslat megszüntetné az elméleti és gyakorlati képzés óraszámára vonatkozó eddigi megkötést. Ez az elméleti képzésnél költségigényesebb gyakorlati képzés visszaszorításához vezeth et, és ronthatja a szakképzés minőségét.
