Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 31 (61. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Bejelentés mentelmi ügyről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
1668 számunkra is, és ezért van az, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége támogatja a nemzeti fejlesztési terv végreh ajtását. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából Herényi Károly frakcióvezető úr kért szót. Öné a szó, frakcióvezető úr. HERÉNYI KÁ ROLY (MDF) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Először is azt szeretném előrebocsátani, hogy egy ilyen súlyú kérdés, mint a nemzeti fejlesztési terv, talán megé rdemelte volna, hogy a parlament plenáris ülése elé kerüljön, és a képviselők vitassák meg, ne csak bizottságokban vizsgáljuk, és a frakciók számára ne öt perc álljék rendelkezésre, hogy az ezzel kapcsolatos véleményüket az Országház plénuma előtt elmondjá k. Amit a miniszterelnök úr elmondott, ezekkel a célokkal, ezekkel a tervekkel természetesen mindenki egyetért, és ez természetesen támogatható. Viszont, amit Szabó képviselőtársam mondott, hogy tudomásul kell vennünk, hogy a nemzeti fejlesztési terv nem a d minden kérdésre kielégítő választ, hiszen nem adhat, ezt is el kell fogadnunk, de a kettő között valahol meg kell találnunk a középutat, hiszen a nemzeti fejlesztési tervnek nem lehet más a célja, mint az, hogy a magyar nemzet minél hamarabb csatlakozzon és zárkózzon fel Európa fejlettebb részéhez, és ezt tegye úgy, hogy a társadalom minden tagja lehetőleg ennek a kedvezményezettje legyen. A nemzeti fejlesztési terv uniós csatlakozási szükséglet, a gazdaság, az infrastruktúra fejlesztéséről szól, de nem k épes válaszokat adni a mai magyar társadalom égető nagy kérdéseire és problémáira. Nem képes választ adni arra, hogy a magyar társadalom drámaian kettészakadt. A nemzeti fejlesztési terv megvalósulása során kedvezményez egy viszonylag szűk réteget, akik ma jd élni tudnak azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az Európai Unió számunkra biztosít. Csak két példát hadd ragadjak ki! Egyes előrejelzések szerint az uniós csatlakozást követően a magyar mezőgazdászok 95 százaléka nem fog tudni élni az uniós pályázatok l ehetőségeivel, tehát 5 százalék az, aki ezekkel a lehetőségekkel élni képes. Vagy meghirdetjük a tudásalapú társadalom célját és programját, ami teljesen elfogadható, de ebből a leszakadtak, a hátrányos helyzetűek teljesen kimaradnak, és nemhogy a nemzeti fejlesztési tervben, de sehol nincs arra utaló jel, hogy a kormány gondoskodna ezeknek az embereknek a felzárkóztatásáról. Volt egy előző ciklus idején megkezdett program, a Széchenyiterv és a Széchenyiprogram. A Széchenyiterv és a Széchenyiprogram azt célozta, hogy a csatlakozás idejére a magyar társadalom nehéz helyzetben lévő részei, egységei, a kis- és középvállalkozók, a mezőgazdaságból élők nagy része olyan kondícióba és olyan helyzetbe kerüljön, hogy a csatlakozás kihívásainak meg tudjon felelni, a kihívásokra adekvát és értelmes válaszokat legyen képes adni, egyfelől szellemi felkészülése, másfelől anyagi kondíciói okán. Nagyon nagy hiba volt, hogy a jelenlegi kormány a kormányváltást követően ezt a tervet leállította, erről a tervről tulajdonkép pen minden pótlás nélkül, anélkül, hogy pótolta volna azt, amit elveszítettünk a Széchenyiprogram befagyasztásával, egyszerűen beszüntette. Akkor tudnánk elfogadni, akkor tudnánk támogatni a nemzeti fejlesztési tervet, ha az a része is fellelhető vagy tap asztalható lenne, amit a Széchenyiprogram lett volna képes ehhez hozzátenni. Mert a kérdést nem úgy kellett volna feltenni, hogy vagy a Széchenyiprogram, vagy a nemzeti fejlesztési terv, hanem a Széchenyiprogram céljait, megvalósítási eszközeit és lehet őségeit beépítve a nemzeti fejlesztési tervbe, nemzeti konszenzusra jutni, nemzeti közmegegyezésre, és akkor egy széles társadalmi rétegek által támogatott és támogatható nemzeti fejlesztési tervről lenne szó.
