Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 24 (59. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz):
1517 Számomra mindenképpen megnyugtató az, hogy a mai napon a parlament bölcsen ennek a kérdésnek a végére pontot tett, és mindenki számára egy világos elszámolási leh etőség adja meg a továbblépés útját, akár társasházban, akár lakásszövetkezeti formában történik az illető lakások működtetése. Köszönöm szépen figyelmüket, köszönöm szépen a képviselő úr hozzászólását. ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm. Kékkői Zoltán képvis elő úr, Fideszfrakció, felszólalása következik: “A kormánynak már nem célja az energiamegtakarítás?” címmel. Öné a szó. KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt ellenzéki Képviselők! Hogy a kormá ny uralkodása első pillanatától kezdve, deklarált szándékaitól eltérően energiaáremelésre készült, arra bizonyosság, ahogyan a lakossági energiamegtakarítás ügyét és az egyéb energiatakarékossági programokat a kormányalakítás óta kezeli. A 2002. évi pályá zatokat forráshiányra történő hivatkozással utasította el. Az idei pályázatok feltételeinek megfogalmazásakor pedig mintha a pályázók ellehetetlenítése lett volna a rendező elv. Való igaz, az energiahordozók árát az infláció szintjét meghaladóan emelő korm ány nem az energiával való takarékosságban, hanem a fogyasztás növelésében érdekelt. Ez a magatartás a finánctőke kormányáról előre tudható volt, mint ahogyan akármilyen lassan mondott ígéretük ellenére tudtuk: a lehető leggyorsabban emelni fogják a gáz ár át. Igen, a ciklus végére éppen a fél évszázada rajtunk uralkodó párt frazeológiáját volt időnk megtanulni. Viszont a társadalom legkisebbjeinek, legelesettebbjeinek sérelmeibe 50 év után sem szabad beletörődnünk. Egy ilyen átlagos magyar, választókörzetem hez tartozó állampolgár tipikusnak mondható sérelmére szeretném a kormány figyelmét felhívni. A kétgyermekes, fiatalon megözvegyült asszony sorsa már önmagában átlagos magyar sorsnak mondható; hiszen sajnos az idő előtti elhalálozás, rokkantság, munkanélkü liség, vagyontalanság, reménytelen kilátástalanság a magyar átlagsors ismérve. A siklósi illetőségű család 2002 júniusában pályázatot nyújtott be a Széchenyiterv pályázati rendszerének keretében meghirdetett lakossági energiatakarékossági programra. A gáz bekötésre, fűtéskorszerűsítésre vonatkozó 415 800 forintos költségvetésből a kért támogatás összege csupán 124 ezer forintot tett ki. A pályázatot befogadó munkacsoport 2002. július 30án értesítette a pályázót a pályázat befogadásáról, egyúttal jelezve, miszerint a befogadó nyilatkozat keltezését követően a pályázat tárgyát képező fejlesztés megkezdhető, pályázati döntés pedig a befogadást követő 90 napon belül várható. Kétszer 90 nap is eltelt, de döntésről nem érkezett értesítés. Többszöri telefon hatás ára 2003 februárjában megérkezett a keretkimerülésre hivatkozó elutasítás. Vagyis a 90 napos határidő helyett 200 napra a mindenben megfelelő pályázat elutasításra került, jóllehet, ez a pályázattípus a 2003. évre vonatkozóan is meghirdetésre került tudtom mal, de a már megkezdett beruházás pályázatból történő kizárást von maga után. Itt zárult a kör. Az előző évi kerethiányosok nemhogy elsőbbséget élveznének, de a pályázati befogadók által engedélyezett kivitelezés megkezdése miatt most ugyanazok az engedél yezők küldik meg a kizáró végzést is. Egy tárca önkényessé vált pályázati rendje és pályázati adminisztrációja folytán családok ezreinek költségvetése omlott össze. Nemcsak az állami támogatás marad el, de a beruházás költségvetésének 810 százalékát kitev ő pluszkiadása is keletkezett a pályázónak. Mintha csak erre a magatartásra íródott volna az ókor máig legolvasottabb könyvében: “elviselhetetlen, nehéz terhet rónak és raknak az emberek vállára, de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani rajta”.
