Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 24 (59. szám) - A családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ):
1509 hogy ha a társadalomban felnőtt emberek vállalkoznak bizonyos fajta együttélésekre, azt el kell fogad ni. Az egy másik kérdés, hogy ha megnézzük a felméréseket, akkor azt kell látnunk, hogy például a házasság termékenyebb, mint az élettársi kapcsolat. Lehet elemezni a különbségeket. De nem értékítélet volt, amit mondtam, mint ahogy a magyar törvények is kü lönbözőképpen ítélik meg ezt az együttélési formát; ahogy a magyar alkotmány a családnak és a házasságnak biztosít védelmet, úgy bizonyos törvények viszont megengednek támogatásokat, családtámogatásokat élettársi kapcsolatban is. Tehát a megítélés ambivale ns. Minden politikusnak kell legyen egy saját családképe is, és kell legyen a társadalomról és a társadalom családjairól alkotott képe, és az a dolga elsősorban, hogy szolgálja és ne megítélje azokat. Viszont a valóságot nem szabad figyelmen kívül hagyni, és a valósághoz hozzátartoznak azok az elemek is, amelyekre utaltam - de amit ön említett, azt nem mondtam. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Lengyel Zoltán képviselő urat illeti a szó. LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönö m a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Több alkalommal elhangzott az, hogy a keresztény felfogás szerint a család fogalmába nem tartozik más jellegű kapcsolat, a család szentsége és egyebek. Én úgy gondolom, hogy egy olyan esetben, amikor de j ure a bíróság megszünteti a házassági köteléket, és nagyon sok esetben a magyar lakáskörülmények, lakásviszonyok miatt egy lakásban maradnak a szétválasztott házastársak és a gyerek, és ez a bölcsője egyébként az otthoni erőszaknak, célszerű lenne, ha nem családi erőszakról beszélnénk. Nem tudom, mennyire tud hatékony lenni egy kampány olyan emberekkel szemben, akik az előszobaajtajukat átlépve, állítólag szeretteik körébe érve, elvesztik az önkontrolljukat, és olyan dolgokat cselekszenek, amit innen, kívül ről időnként elképzelni is nehéz. Nem kell lemondani a kampányról és annak a lehetőségéről, mert helyesnek tartom azt, hogy hívjuk fel a társadalom figyelmét arra, milyen veszélyek rejtőzködnek az otthoni agresszivitásban, amikor azt hiszik egyesek, hogy h a magukra csukják az ajtót, akkor azt csinálhatnak, amit akarnak. De ezzel együtt én nem tudok és nem szeretnék olyan kategóriát kialakítani, hogy amit a jobboldali politikusok családnak neveznek, az egy bizonyos egyházjogi kategória, vagy a köré csoportos ul és ahhoz hasonlít, hanem próbáljuk meg a fogalmakat a helyükre tenni. Nehogy úgy járjunk, mint ahogy a múlt héten, amikor a doppinggal kapcsolatban eszmét cseréltünk, és kiderült, hogy az a megfogalmazás azért nem jó megfogalmazás, mert a másik oldalról támadható. Én úgy gondolom, hogy egy felbontott családnál, egy hivatalosan, bíróság által felbontott családnál nem tudunk családon belüli erőszakról beszélni. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Eörsi Mátyás képviselő urat illeti két percben a szó. DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Asszony! Én azt javaslom, hogy a parlament beszéljen a családról, a család fontosságáról, de ne ennek a javaslatnak a nyomán. Vannak olyan családok, és a család egy boldog egység, Harrach képviselő úr azt mondja, hogy neki van egy családképe, nekem is van; remélem, ő is, mi boldog családban élünk - de nem mindenki. Vannak olyanok, ahol családon belül ilyen erőszakos esetek előfordulnak - a szakma így nevezte el. Most ne a családot vitassuk meg, hanem azt, hogy hogyan lehet megvédeni azokat a - és
