Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 24 (59. szám) - A Cseh Köztársaságnak, az Észt Köztársaságnak, a Ciprusi Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, a Litván Köztársaságnak, a Magyar Köztársaságnak, a Máltai Köztársaságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Szlovén Köztársaságnak és a Szlovák Köztársaságnak a... - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. KELEMEN ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1489 sajnos úgy érzékeljük, a leszakadás tovább folyik. Az pedig súlyosbítja a helyzetünket, hogy az emberek felkészítése az uniós csatlakozásra – úgy tűnik – az utolsó percre maradt. Hölgyeim és Uraim! Most a cs atlakozási döntés kapcsán meg kell állnunk egy percre, s végig kell gondolnunk a nemzet előtt álló pályát. Ez év február 4én felszólalásomat azzal zártam, hogy az Európai Unió küszöbén nem elég a gazdasági kihívásnak megfelelni, hanem pótolni kell az embe rek életminőségében jelentkező lemaradást, mert csak ez lehet a hosszú távú fejlődés motorja. Az eszközök felett pedig a kormány rendelkezik. Akkor a kormány részéről nem választolt senki, így ezt akár beleegyezésnek is vehetem. A kérdés azonban súlyosabb annál, hogy egyetértőleg várjuk a sült galambot. Nem rendelhető tárcához sem, mert nem hiszem, hogy érdemes volna felállítani a magyar társadalom minisztériumát. Örökségünk nagyon nehéz. Alapját az az évtizedekre begyökerezett materialista szemlélet adta, mely szerint az emberi értékek a felépítményhez tartoznak, és ezért ápolásukra ráérünk az anyagi javak megteremtése után, a maradékelv alapján. Az anyagi erőforrások pedig mindig szűkösek voltak, vagy éppen eltékozolták uraink. A rendszerváltozás után a ma gyar gazdaság tőke- és egyensúlyhiánya ismét visszaszorította az életminőség fejlesztését. Ehhez járult a továbbélő maradékelv és egy újabb liberális elképzelés, hogy ezt a területet is rendbe hozza majd a piac önszabályozó képessége. (19.00) Most, az Unió küszöbén bezzeg egyre többet hallunk arról, hogy a jövő a tudás társadalmáé, ugyanakkor egyre több munkaadó panaszkodik arról, hogy hiány van képzett és továbbképezhető munkaerőben. Márpedig előre látható, hogy a munkahelyek aránya továbbra is növekedni f og a csúcstechnológia területén, hogy a munkavállalótól folytonos szakmai alkalmazkodási képességet fognak elvárni. De például az IPOSZ részéről folyamatosan érkezik a vészjelzés, hogy a kormány még mindig nem kérte ki a szakmai szervezetek véleményét arró l, mi szükséges ahhoz, hogy az oktatásban, majd a munkavállalásban ténylegesen átváltható, konvertálható, az Európai Unió többi tagállamában elfogadott tudáskészlet jelenjék meg. Ugyanakkor azt is a saját bőrünkön tapasztaljuk meg, hogyan változik a minket körülvevő kulturális ajánlat. Sajnos el lehet mondani, hogy a szolgáltatás értékének nincs is szerepe, csupán a bevétel növelésének. Sajnos könyvkiadásunk döntő hányada papírpocsékolásnak minősíthető. Szemünk mindennapi kenyere, a televízió pedig olyan sz intre süllyedt, hogy rendszeresen kapom a panaszleveleket azoktól az egyszerű emberektől, akik azt hiszik, hogy a képviselő tehet valamit az unalmas, bosszantó, gyomorforgató műsorok ellen. És akkor még nem említettem a lakosság testilelki egészségi állap otát, a népességfogyásból eredő gondokat. A magyar társadalom tehát nehéz örökséget cipel magával. Idetartozik a népesség újratermelődésének gyorsuló hiánya, a társadalom gyorsuló jövedelmi szétszakadása, a társadalmi és lakóterületi mobilitás csökkenése, az iskolarendszerünk előtt álló kihívás, a kiugróan rossz egészségi állapot és az ebbe való beletörődés, valamint a társadalmi kapcsolatok gyengesége. Ez utóbbinál különösen kiemelném a civil szerveződések elsősorban anyagi jellegű függését a helyi vagy kö zponti hatalomtól. Néhai Andorka Rudolf szociológusunk már 1996ban megfogalmazott ajánlásokat a hatalom számára. Ennek fő elemei: családbarát szociálpolitika, a középrétegek kialakulásának és megerősödésének segítése, a társadalmi mobilitás fokozása az ok tatás kiterjesztésével, szegénypolitika, az oktatás fejlesztése, az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódóan különösen az egészséges életmód előmozdítása, a társas kapcsolatok fejlesztése, a társadalmi beilleszkedés zavarainak visszaszorítása, az állampolgári kultúra terjedésének elősegítése és politikai intézményeink demokratikus működésének biztosítása. Azt hiszem, mindebből látszik, miért mondtam azt, hogy e feladatok túlnőnek miniszteri tárcákon. Az Antallkormány idején működött egy humán kabinet, én a tit kára is voltam, a jelenlegi
