Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 18 (58. szám) - A családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz):
1395 A határozati javaslat nem foglalkozik az erőszak kiváltó okaiva l. Tudom, hogy szűkre szabott a dolog, de mégis kellett volna ezzel foglalkozni. A televízióból áradó szennyet, brutalitást, öncélú erőszakot ki állítja meg? Senki sem tagadhatja annak társadalomromboló hatását, erőszakot kiváltó erejét. A tekintélyt mint pozitív értéket lerombolták. Ennek következtében a törvény és az erkölcs erejét, ami a megfelelő rendet, biztonságot és védelmet biztosítja mindenki számára, a társadalom egy része nem tiszteli, nem tartja be. Nem tér ki a javaslat arra, hogy a fiatalokat, az ifjúságot milyen veszélyektől kell megóvni - drog, alkohol, lelki elsivárosodás , ugyanis ők lesznek a következő családalapítók. Ki védi meg, erősíti meg a családot mint a társadalom alappillérét? Ki tanítja meg és neveli a fiatalokat a családi életre , készíti fel őket a vele járó nehézségek leküzdésére? Nem foglalkozik vele az előterjesztés. A határozati javaslat 1. pontja felkéri a kormányt, hogy az erre szakosodott társadalmi szervezeteket vonja be a törvényjavaslat kidolgozásába. Tudjuk, elhangzott a szervezetek neve, de valamilyen módon nevesíteni is kellene konkrétan, mert soksok olyan szervezet van, amelyek nemcsak itt foglalnak helyet, hanem hasonló munkát és nagyon nagy munkát végeznek. Hol vannak megnevezve a történelmi egyházak? Hiszen ők az ok, akiket - ha jól tudom, ha jó a tapasztalatom, jól látom, és ezt önök is elismerték a bizottsági vitában is, az egyik képviselő asszonyuk jelezte - igenis be kell vonni ebbe az egész kérdésbe. A 2. pont felkéri a kormányt, hogy az erőszak vagy annak gya núja esetében a megjelölt szervek - rendőrség, szociális intézmények, gyermekvédelmi szervek és így tovább, van egy hosszú fölsorolás - kötelesek alkalmazni a rájuk kirótt feladatokat. Itt a gondom a gyanúval van. Nagyon veszélyes dolog ez - múltat idéz eg yébként , megbélyegezhet bárkit, családokat; teljesen tisztességes családokat is megbélyegezhet, ha gyanúról beszélünk, és nem konkrétumokról, nem tényekről. Mindemellett úgy gondolom, hogy az önök előterjesztésének 1. pontjában nagyon helyes és fontos, h ogy felhívják a kormány figyelmét a megfelelő tanúvédelem és ennek szabályai megerősítésére. Mindannyian tapasztaltuk vagy hallottuk bíróságokon a tanúvédelemnek ugyan kialakult formáját, de valószínűleg még tovább kell erősíteni, tovább kell csiszolni, hi szen sokan azért nem vállalják a tanúskodást, azért nem vállalják már ott, a bűncselekmény után sem, hogy a rendőrség segítségére siessenek tanúskodásukkal, mert félnek, hogy ők is áldozattá válnak. Teljesen természetes, hogy ha a tanúvédelemről beszélünk, akkor ez terjedjen ki más erőszakos bűncselekmények esetére is. Ugyanígy helyes és fontos az előterjesztés 2. pontjában, hogy a bántalmazottak testi épségének és biztonságának a védelmével külön foglalkozzon a tervezett jogszabály. Enélkül nem lehet elérn i a célt, mert a családtagok - főleg, ha a gyengébb nemhez tartoznak - nem mernek tanúskodni a férjük vagy esetleg az élettársuk ellen. Úgy gondolom, hogy minden erőszak elleni fellépést támogatni kell, és nagyon kérem az előterjesztőket, hogy azokat a mód osítókat, amelyeket Eörsi Mátyás is említett, melyek ésszerűen módosítanák az önök előterjesztését, fontolják meg. Holnap a bizottsági vitákban lesz rá alkalom, hogy erről még vitatkozzunk, és akkor valószínű, hogy az ellenzék is meg tudja szavazni és támo gatni tudja ezt az előterjesztést. Még egy dolgot szeretnék megköszönni Vadai Ágnesnek, illetve Eörsi Mátyásnak. Ugyanis előterjesztésük kapcsán segítségemre siettek abban, hogy amikor készültem erre a vitára, illetve a korábbi vitákra, szakirodalmat vehes sek elő. Nagyon szeretném ajánlani mindenkinek a Dühöngő ifjak című könyvet (Felmutatja.) , amelyet Amerikában írt és adott ki dr. Ross Campbell. Azért érdekes, azért fontos ez a könyv, mert 15 évvel előttünk járnak - 15 évvel előttünk járnak a bajban. Nem a jóban, a bajban. 15 évvel ezelőtti állapotot ír le Amerikáról, és sajnos ezek az állapotok már mindmind nemhogy beszüremkednek ide, Magyarországra, hanem meg is jelentek, már a társadalom részévé váltak. Nem mindegy, hogy az az ifjúság, amely most az is kolákban tanul, nem mindegy, hogy szüleik hallanake ezekről a problémákról, esetleg az iskolában osztályfőnöki órákon, különböző felvilágosító programok keretében erre felhívják a figyelmüket, és felkészítik őket arra,
