Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 18 (58. szám) - A földgázellátásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - BALLA GYÖRGY, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
1345 Kritika érte, és ebben vitatkoztunk ellenzéki képviselőtársaimmal, ami egy teljesen természetes dolog, hogy kerettörvény a gázszolgáltatásról szóló törvény. Ugyanúgy kerettörvény, mint a villamosenergiaszolgáltatásról szól ó törvény. Természetesen ellenzéki képviselőtársaink ezt kifogásolták, azt szerették volna, ha teljes egészében az összes miniszteri rendelet, az összes kormányrendelet be van csatolva a törvénybe, de erre sem a múltban, sem a jövőben nincs lehetőség. Egy remény van, hogy ezek a végrehajtási utasítások, amelyek számukban kevesebbek és irányítottabbak, mint a villamosenergiatörvénynél, rövidebb idő alatt fognak elkészülni, nem kell egymásfél év, hogy ezek végrehajtásra kerüljenek, sőt reményeim szerint a v itában jó néhány (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kerettörvény módosítására is sor kerül. Tisztelettel jelentem, elnök úr, hogy a gazdasági bizottság 15 igen szavazattal, 13 nem ellenében az előterjesztést támogatta. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A gazdasági bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Balla György képviselő úr ismerteti. Parancsoljon, öné a szó. BALLA GYÖRGY , a gazdasági bizottság kisebbségi vé leményének ismertetője : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan törvény vitája kezdődik meg a mai napon, amely közvetlenül érinti Magyarország minden lakóját. Tudtuk, hogy jön, egy kicsit ta rtottunk is tőle, és ma úgy látszik, nem alaptalanul. Ma úgy tűnik, hogy a törvény benyújtásának hivatkozási alapja az uniós direktívák, a jogharmonizáció, mégis sokkal többről van szó. (10.10) Az ország 4 millió háztartásából ma már 3 millió gázzal elláto tt, és ez az érték évente 80 ezerrel nő. Ez az arány egész Európában egyedülálló, csak a gázexportőr Hollandia előz meg bennünket. Hogy ez jó vagy kevésbé jó, arról persze lehet szakmai vitákat folytatni, csak nem biztos, hogy jelenleg érdemes. Van egy hel yzet, amivel szembe kell nézni. Éppen ezért az új gáztörvénynek legalább három kiemelkedő és jó néhány fontos kérdésre kell választ adnia. Garantálnia kell a szolgáltatás biztonságát, világosan be kell mutatni az árak várható alakulását, és egyértelműsíten ie kell a fűtési költségekhez kapcsolódó kompenzáció mértékét. Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottságban szép sorjában fel is tettük a kérdéseinket. Mennyivel kívánja a kormány emelni az elkövetkező években a gáz fogyasztói árá t? Nem kaptunk rá választ. Hogyan fogja garantálni az ellátás biztonságát? Nem kaptunk rá választ. Miért nem az árak növekedésének mértékéhez kapcsolja a tervezett kompenzáció nagyságát? Természetesen erre sem kaptunk választ. Pedig már épp itt lenne az id eje az őszinte beszédnek. Hogy lehet, hogy a választási kampányban azt ígérik, hogy húsz évig nem emelik a gáz árát, és már az első kormányzati évben az infláció többszörösével növelik azt? Persze, ma már értjük, megtudhattuk az MSZP frakcióvezetőjétől, ho gy a szószegés szerinte nem más, mint kommunikációs hiba. De azért valamikor mégiscsak el kellene mondani az igazat. Tudjuk, hogy az idei télen - igaz ugyan, hogy szerződésben foglaltak szerint, de mégiscsak - korlátozni kellett a gázellátást. A magyar tár olói kapacitás ugyanis az ellátáshoz képest kevés, a távvezetékrendszer elavult. Jelentős, 100 milliárd forintot meghaladó fejlesztésre van szükség, ha nem akarjuk, hogy előbbutóbb a háztartási gázellátás is veszélybe kerüljön. Ki fogja fizetni a révészt, tisztelt képviselőtársaim? Nem elég az a válasz, hogy piacosítani fogjuk a gázüzletet. Ez önmagában semmit nem old meg, arról nem is beszélve, hogy az Unióban sem kifejezetten sikerült ez mindenhol. A lakossági gázárak az Unióban jóval meghaladják a magya r fogyasztói árak dupláját. Nem elégséges az a válasz, amit a kormány képviselőjétől hallottunk, hogy nem az ár a magas, hanem a bér az alacsony. Az Európai Unióban élők átlagához képest ugyanis a magyar családok fogyasztói kosarában a jelenlegi árral szám olva is háromszor, de egyes becslések szerint ötször akkora súlyt képeznek az energiaárak. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon relatíve
