Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 17 (57. szám) - Pálfi István (Fidesz) - az egészségügyi, szociális és családügyi miniszterhez - “Itt a drogos, hol a drogos, avagy figyelemelterelés szociálliberális módra” címmel - PÁLFI ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár:
1264 címmel. A miniszter asszony távollétében, amennyiben a képviselő úr elfogadja, az államtitkár úr válaszol. (Pálfi István: Igen, elfogadom.) A képviselő urat illeti a szó. PÁLFI ISTVÁN (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ti sztelt Államtitkár Úr! Már elmúlt március 1je, amikor is életbe kellett volna lépjen a büntető törvénykönyv módosításával kapcsolatos úgynevezett elterelés intézményét szabályozó rendelet, amelyet az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumnak a Gyermek, Ifjúsági és Sportminisztériummal közösen kellett volna kidolgoznia. Arról van szó, hogy a decemberben a kormánytöbbség által áterőltetett törvénymódosítás módot és lehetőséget ad arra, hogy az iskolák területén kábítószert kínáljanak és átadjana k, csekély mennyiség közös fogyasztása esetén pedig nem büntethető az, aki - idézem - ”az elsőfokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább 6 hónapig folyamatos, kábítószerfüggőséget gyógyító kezelésben, kábítószerhasználatot kezelő más ell átásban részesült, vagy megelőző, felvilágosító szolgáltatáson vett részt”. Ez utóbbit, azaz az elterelést kellett volna szabályozza a szemmel láthatólag most már tetemes késést szenvedő rendelet. Itt az elterelés a büntetéstől való mentesülést jelentette volna. Végül az egész akció, ami a törvénymódosításba torkollott, igazából csak figyelemelterelést szolgált. Mihelyst a megoldás szakmailag is helytálló, az elfogadott törvénynek megfelelő, a végrehajtást szabályozó rendeletet követelt volna meg, a kormány csődöt mondott. Képtelenek arra, hogy megnyugtató módon szabályozzák a kötelező kezelések számát, módját és helyét. Még reménytelenebb a helyzet pénzügyi szempontból, hiszen a törvényt felelőtlen módon úgy szavazták meg, hogy szinte semmilyen számítást ne m végeztek. Márpedig a drogambulanciák és más kezelőhelyek országosan egységes kialakítása és fenntartása több milliárd forintba is kerülhet. Nem is beszélve arról, hogy a következő években elengedő számú szakember sem áll rendelkezésre ahhoz, hogy ezek az intézmények megfelelő színvonalú ellátást tudjanak végezni. Tisztelt Államtitkár Úr! Miért nem dolgoznak? Miért nem teljesítik azt, amit az esküjükben vállaltak? Miért kell újra és újra az ellenzéknek felhívni a figyelmet az önök által tett beváltatlan vá lasztási ígéretekre? Várom válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : A kérdésre Kökény Mihály államtitkár úr válaszol. Megadom a szót. DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm szépen, hogy ön aggódik, és emlékeztet az eskünkre; tisztában vagyunk ezzel, nemcsak jómagam, hanem a Belügyminisztérium, a Gyermek, Ifjúsági és Sportminisztérium valamennyi érintett vezetője tisztában van mindazzal, amire ön felhívja a figyelmet. Egyébként nehezíti a helyzetünket az, hogy széles körű szakmai egyeztetés mellett, amelynek egyébként a végén vagyunk az érintett rendelet megalkotásában, szembesülni kényszerültünk az elmúlt évek hiányosságaival, jelesül az intézményfejlesztés elmaradásával, az adatgyűjtés területén mindazokkal a bajokkal, amelyeket most kell pótolni, és további egyeztetések és a források mozgósítása szükséges. Egyébként szeretném önt és a tisztelt Országgyűlést arról tájékoztatni, hogy a végrehajtási rendelet kismértékű késéséből senki nem szenved hátrányt, hiszen a kihirdetett törvény szerint az elterelést választó személyeknek egy év áll rendelkezésre annak igazolására, hogy 6 hónapig folyamatos kezelésben, kábítószerhasználatot kezelő más ellátásban vagy megelőző, felvilágosító szolgáltatáson vettek részt.
