Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 11 (47. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
121 Honfitársaim! Úgy érzem, Bethlen és Rákóczi, Kossuth és Széchenyi, Deák Ferenc, Na gy Imre figyel ránk és biztat minket. (Moraj az ellenzék soraiban. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Most az a feladatunk, hogy átmenjünk a nemzeti múltat az európai jövővel összekötő hídon. A felelősség mindenképpen, múltunk és jövőnk is közös, és mind annyiunké. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Nagy taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy a miniszterelnök úr beszéde a húsz percet meghaladta, így nyolcperces felszólalásokra van lehetőség a frakciók részéről. Elsőként megadom a szót Herényi Károly frakcióvezető úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó, frakcióvezető úr. HERÉNYI KÁROLY (MDF) : Tisztelt Köztársa sági Elnök Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Meghallgattuk beszédét, ami szokásos, és elhangzik a parlament ülésszakának nyitányakor. Konszenzusról beszélt miniszterelnök úr, nemzeti összefogásról; arról beszélt, hogy az előttünk álló esztendő a múltat és a jövőt összekötő átmeneti időszak kell hogy legyen, és ebben nemzeti megegyezésre, nemzeti konszenzusra van szükség. Ezek szép és támogatandó szavak. Meg kell vizsgálnunk, hogy vajon a cselekedetek, amelyek e szavak mögött vannak, az ok hogyan illeszkednek ezekhez a kijelentésekhez. Ha megnézzük, hogy az előző időszakban, a mögöttünk lévő tíz hónapban több mint háromezer módosításról és törvényről szavaztunk, és megnézzük azt, hogy ennek során hány ellenzéki módosító javaslatot fogadot t be a kormányoldal, akkor azt hiszem, hogy lesújtó a kép. Tehát hiába beszélünk nemzeti összefogásról, nemzeti megegyezésről, ha a parlamenti munkában ennek nyomait sem tudjuk fellelni. Nagy valószínűséggel ma délután kerül majd sor a nemzetőrségről szóló , az előző kormány idején elfogadott határozat hatályon kívül helyezéséről, és számos olyan törvényt tudok említeni, amelyeket annak idején mi elfogadtunk, és önök hatályon kívül helyeztek. Nagy ívű beszéd volt, de én földhözragadt ellenzéki politikusként hadd maradjak a tényeknél, hiszen ebben az esztendőben nagy feladat vár erre az országra, nagy feladat vár az Országgyűlésre és nagy feladat vár a kormányra, és a nagy ívű tervek megvalósítását behatárolja egy nagyon szigorú tény, egy törvény: a költségvet ési törvény. S ennek az országnak a költségvetési törvénye, a jelenleg hatályos költségvetési törvénye sajnos köszönő viszonyban sincs azokkal a gondolatokkal, nem segíti azok megvalósulását, amelyekről a miniszterelnök úr beszélt. Tekintsünk vissza az elm últ esztendőre, hiszen a bajok onnan származnak, ott gyökereznek. A száznapos program idején, amikor a választási ígéreteket megvalósították, valóra váltották, egy pótköltségvetést fogadott el az akkori kormánytöbbség. A Magyar Demokrata Fórum ezt akkor ne m szavazta meg, nem azért, mert nem értett egyet a pedagógusok béremelésével, az egészségügyi dolgozók béremelésével, a közalkalmazottak béremelésével, hanem azért, mert nem látta ennek a béremelésnek a fedezetét: nem láttuk a tavalyi esztendőben, nem látj uk ebben az esztendőben, és nem látjuk a következő esztendőben sem. Nem történt más, mint felélte az akkori kormány, illetve felélte a kormány, felélte a kormánytöbbség azt a tartalékot, amiből ebben az esztendőben gazdálkodni lehetne. Hiszen nem akármilyen esztendő ez: az utolsó esztendő az európai uniós csatlakozás előtt, amikor még helyzetbe lehetne hozni a gazdasági élet azon szereplőit, akik bizony nagy kihívásoknak kell hogy megfeleljenek a csatlakozás után: a kis- és középvállalko zásokról beszélek, a mezőgazdaságból élők, a családi vállalkozásból élők helyzetének a javításáról. És a mostani költségvetésben, amely meghatározza a kormány mozgásterét, én nem látom annak a jeleit, nem találom annak a nyomait, hogy ezeket a csoportokat, ezeket a rétegeket, a kis- és középvállalkozókat, a mezőgazdaságból élőket helyzetbe lehetne hozni.
