Országgyűlési napló - 2002. évi téli rendkívüli ülésszak
2002. december 18 (44. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ENDRE SÁNDOR (Fidesz):
278 Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Endre Sándor képviselő úr, FideszM agyar Polgári Párt. Megadom a szót öt percben. ENDRE SÁNDOR (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Van egy város a Kiskunságban, ahol az év utolsó napján nem csak csillagszórók gyúlnak ki és petárdák robbannak, nem csak szilveszteri trombiták zajával köszöntik az új évet. Ez a város, tisztelt Országgyűlés, a szülővárosom, Kiskunfélegyháza. Ezért engedtessék meg nekem, hogy most elsősorban mint e város szülötte és szülötteire büszke polgára, nem utolsó sorban mint választott képviselője némi pátosszal szóljak önökhöz. Ez illik és méltó elődeinkhez, és ez méltó a felszólalásom tárgyához is. És ne vegye tőlem zokon senki, hogy elsősorban a mi városunkat hoztam szóba. Jól tudom én: nem Kiskunfélegyháza az e gyedüli város, ahol halkan, méltósággal és meghatottan egy másik "csendes éjre" emlékeztető módon olykor gyertyák, máskor fáklyák lángjától megvilágított, december végi délutánon vagy éjféli órán köszöntik egy gyermek születését. Minden gyermek születése m egismételhetetlen csoda, de főként az, amelyre most várakozunk, amely hitünk szerint két évezreddel ezelőtt történt, mégis minden esztendőben várjuk jövetelét. De nekünk, magyaroknak van még egy saját külön csodánk is, egy másik gyermek, akinek jöttét nem jelezte ugyan fénylő útbaigazító csillag, de ő maga vált egy egész nemzet csillagává. Közel az esztendő vége, és ilyenkor azon a számunkra otthonos tájon, amelyet maga nevezett szülőföldjének, megünnepeljük, hogy világra jött a költő, Petőfi Sándor. "Szüle tett a porban, mint minden, ami nagy. Született ösmeretlenül, szerényen és névtelenül... Hírt adott a földnek egy ragyogóbb világrul, melynek szabadság a fundamentuma, hazaszeretet a boltozatja, testvéri egyenlőség az éltető napja." - írta róla halálának 5 0. évfordulóján Kiskunfélegyháza nevezetes szülötte, az ifjú Móra Ferenc. A csodák nem zajosak, a csodák csendesek, néha mélyen az emberek szívében történnek. Így hordozza a mi városunk is szívében Petőfi Sándor emlékét. Művészek és tanárok, tudósok és köz életi személyiségek, tiszteletre méltó elődeink és városunk ma élő polgárai pártállásra és politikai meggyőződésre való tekintet nélkül vallják magukénak a költőt. És ha már az évfordulóknál tartunk, hadd hívjam fel mindannyiuk figyelmét olyanra is, amelyr e csak a parlamenti jegyzőkönyveket lapozgatva lel rá az ember, hozzáteszem, nem véletlenül. Ezekből a jegyzőkönyvekből tudom, hogy az elmúlt évszázadban több alkalommal hallhatott a tisztelt Ház olyan képviselői indítványt, amely Petőfi Sándor emléké nek megörökítését kezdeményezte. Természetes, hogy ezek az indítványok főként a Petőfiévfordulókhoz kötődtek. Most csak arra az egyre hívnám fel az önök figyelmét, amely 1922. december 6án hangzott el ezek a falak között. Ebben a tárgykörben nem először és nem utoljára szólalt fel képviselő, de felszólalását tett sohasem követte. Ebben az esztendőben a költő születésének 100. évfordulójára készült az ország. Kiskunfélegyházán Köllő Miklós szobrászművész Petőfiszobrának felavatására készültek városunk akk ori polgárai. Azt a Petőfiszobrot kapták meg elődeink, amelyet eredetileg a költő halálának 50. évfordulóján 1899ben Segesváron avattak fel, és az első világháború idején a románok erdélyi betörése miatt Budapestre szállítottak. A kultuszminiszter a Pető fi Társaság javaslatára a művet Kiskunfélegyházának adományozta, és nyolcvan éve, 1922. október 29e óta áll szemben a Hattyúházzal. Ebben az esztendőben november 30án a miniszter a Magyar Történelmi Társulat közgyűlésének elnöki megnyitóját így kezdte: "Amilyen mértékben közeledünk szilveszter estéjéhez, Petőfi születésének százéves évfordulójához, úgy fordulnak gondolataink is egyre jobban és jobban a magyar költőhöz, minden idők lírikusainak egyik legnagyobbikához." Ebben az esztendőben városunkban az országgyűlési választásokon a kormánypárti jelölttel szemben az 1848as Függetlenségi Párt jelöltje győzött. Az ellenzéki képviselőt dr. Horváth
