Országgyűlési napló - 2002. évi téli rendkívüli ülésszak
2002. december 18 (44. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határoz... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről:
259 ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Fodor Gábor, az SZDSZ képviselőcs oportja nevében már elmondta - nem teljesen házszabályszerűen - az előző biztosok beszámolója kapcsán a vezérszónoki felszólalását. Ezért a következő vezérszónoknak, Lezsák Sándor képviselő úrnak adom meg a szót, aki a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsopo rtjának álláspontját képviseli. Önt illeti a szó, képviselő úr. LEZSÁK SÁNDOR , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Állampolgári Jogok Biztosa! Adatvédelmi Biztos Úr és Kisebbsé gi Biztos Úr! Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese, továbbá az adatvédelmi biztos beszámolója mellett rendkívül munkaigényes olvasmánynak bizonyult a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának a beszámolóját áttanulmányozni. Ez a beszámoló teljesen más szerkezetű és tartalmú, mint az előzőleg említettek. Feltehetőleg azért is más, mert az előbbi két biztos másként értelmezi ombudsmani feladatát. Mind az országgyűlési jogok biztosa, mind pedig az adatvédelmi b iztos konkrét eseteket ismertet, ezek ismertetését követően állapítja meg, vagy veti el a jogsérelem tényét, majd ezt követően általánosított formában is kísérletet tesz az általánosítható sérelmek jogszabályok révén történő orvoslására. A konkrét problémá k felsorolása automatikusan tudatosítja az olvasókban, hogy milyen jellegű állampolgári sérelmek léteznek, s mit lehet tenni a megoldásuk érdekében. Ezzel ellentétes szemléletű a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának a beszámolója, a zaz ez a kötet zömében elvont, általános értelemben foglalkozik a kisebbségi problémákkal, de ezeket az általánosított problémákat nem támasztja alá konkrét esetekkel, leírással, esettanulmányokkal. Átlapozva a 2001. évi jelentést, egyetlen konkrét esettel sem találkozhattunk, ami azt igazolta volna, hogy valakiket kisebbségi hovatartozásuk miatt bántalmaztak volna, elbocsátottak volna, vagy szidalmaztak volna. Akár azt a következtetést is levonhatnám, hogy nem történtek ilyen visszásságok Magyarországon, h iszen még a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának ez a beszámolója sem említ időpontra és helyszínre utalva ilyen jellegű konkrét panaszokat. Ez a következtetés nyilvánvalóan hamis lenne, mert egyrészt magam is tudok konkrét jogsértő eseteket, másrészt inkább arról lehet szó, hogy a biztos úr elsősorban alkotmányjogi, jogelméleti megszólalásokban, előadásokban, rendkívül színvonalas elméleti fejtegetésekben látja el a feladatát - véleményem szerint ez kevés. Úgy vélem, hogy az országg yűlési jogok biztosához és a helyetteséhez, valamint az adatvédelmi biztos munkamódszeréhez hasonlóan a konkrét ügyek intézésében kell keresnie a tennivaló súlypontját, és ha kell, akkor ezekből kell levonnia az általánosítható következtetéseket, s megfoga lmaznia az ajánlásokat. (16.30) Valószínűsíthetem, hogy ez így történik, hiszen konkrét ügyek és konkrét panaszok a jelentéshez mellékelt statisztikák szerint léteznek, de a jogsérelem tényét megállapító határozatok aránya ismeretlen. Csakúgy, mint a jogsé relmet igazoló jogszabályok felsorolása. Nagyon örülnék annak, ha a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa a jövőben követné az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének az elemzési logikáját is, azaz aszerin t csoportosítaná a visszássággal érintett kisebbségi jogokat, hogy azok milyen ma meglévő kisebbségvédő jogszabályokat sértettek meg. Azt is megtehetné, hogy kiemeli a visszássággal leggyakrabban érintett 10 kisebbségi jogot, mint ahogyan biztostársai kiem elték a visszássággal leggyakrabban érintett 10 alkotmányos jogot. Ezek beszédes számok, önmagukért beszélő konkrét tények lennének, míg ezek hiányában ez a beszámoló egy színvonalas kinyilatkoztatás.
