Országgyűlési napló - 2002. évi téli rendkívüli ülésszak
2002. december 18 (44. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló; az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szól... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. TAKÁCS ALBERT, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese, a napirendi pont előadója:
212 Munkamódszereinek kialakításakor azonban tekintettel kell lennie a tisztséggel összefüggő talán legfontosabb elvárásra, hogy gyorsan, rugalmasan és segítőkés zen járjon el. Az említett elvárások szem előtt tartása, különösen a gyorsaságra törekvés alapjaiban meghatározta 2001. évi munkánk jellegét, és ez a személyes elképzelések megvalósulásának nem sok helyet hagyott. A hivatalba lépés időpontjában a folyamatb an lévő ügyek számát illetően a kép nem volt túlságosan állampolgárbarát. Meglehetősen magas volt az egy évnél régebben indult ügyek száma, de két évnél hosszabb ideje folyamatban lévő ügy is bőségesen akadt. Ha az emberi jogok védelmére szolgáló eljárások nem is tartoznak a leggyorsabbak közé, az egy éven túli befejezetlen ügyek magas száma mindenképpen elfogadhatatlan. Az első év fő célja ezért az volt, hogy ez az ügyhátralék eltűnjön. Mindemellett olyan munkamegosztást alakítottunk ki, amely a biztosi te vékenység személyességének feltételeit megteremti. A kisebbségi biztos és az adatvédelmi biztos hatáskörébe tartozó alkotmányos jogok kivételével az egyes alapjogokhoz kapcsolódó ügycsoportokat megosztottuk magunk között, és a hozzá tartozó ügyekben mindke tten önállóan járunk el. Ez azt jelenti, hogy a rá tartozó ügyek vizsgálatát mindegyikünk maga szervezi, instruálja, és a döntést is maga hozza meg. A munkamegosztás e rendje a konzultációt nem zárja ki köztünk, de a végső szó, a végső döntés mindig azé, a kié az ügy. A munkamegosztás e módszerének következménye, hogy véleményét az érintett szervek és a nyilvánosság előtt kiki maga képviseli, és egymás döntéseit a nyilvánosság előtt nem kritizáljuk. Az ügyek említett megosztásának és kizárólagos intézésének nem mellékes következménye az egységes joggyakorlat - feltételezhető ugyanis, hogy saját ügyében egyikünk sem hoz hol ilyen, hol olyan döntést , továbbá a rejtett fellebbezések kizárása is, a valamelyikünk állásfoglalásával elégedetlen ügyfél ugyanis nem számíthat arra, hogy a másik biztoshoz címzett ismételt panaszára esetleg eltérő döntés érkezik hozzá, mert az intézkedni jogosult biztost a rögzített munkamegosztás és nem az ügyfél választása jelöli ki. (12.30) A jó állami közigazgatás, illetve a hatósá gi joggyakorlat jogállami stílusának ellentéte a rosszul működő közigazgatás, a maladministration. A jogállami közigazgatásnak mindenekelőtt törvényesnek kell lennie, azaz a jogszabályokat nemcsak megtartania, hanem megtartatnia is kell. A jogállami köziga zgatással szemben követelmény, hogy demokratikus legyen. A demokratizmus ebben az összefüggésben nyilvánosságot, átláthatóságot jelent. A társadalom legnagyobb szervezetének, a közigazgatásnak teljesítenie kell a hatékonyság elvét is, meg kell szereznie a társadalom elégedettségét, és a ráfordításeredmény viszonyának is az optimumot kell mutatnia. Az említett követelmények úgy vonatkoztathatóak a hatóságokra, hogy működésüknek jogszerűeknek és szakszerűeknek kell lenniük. Ha bármelyik nem teljesül, a közig azgatás rosszul működik, s képtelenné válik az alkotmányos jogok érvényesítésére. A hatóságok működésében ugyanis nemcsak a közvetlenül rájuk vonatkozó és alkalmazandó szabályok részleteinek kell érvényesülniük, hanem az alkotmányos jogokból következő elvá rásoknak is. Az ombudsman feladata, hogy számon kérje a hatóságon az alkotmányos jogok követelményének teljesítését, ha ezt a hatóság rosszul értelmezte vagy esetleg elmulasztotta. Az ombudsman akkor akadékoskodik, ha a hatóság nem veszi figyelembe, hogy a z ügyben nemcsak az adott jogot és kötelességet megállapító jogszabályt kell alkalmazni, hanem az alkotmányos alapjogokból folyó követelményeket is. Az ombudsman nem hatóság; nem pusztán abban az értelemben nem hatóság, hogy ajánlásai, javaslatai nem kötel ezőek, hanem abban az értelemben sem, hogy tevékenységének hatékonysága a kooperációs lehetőségekből és képességekből következik. Vizsgálata során is és ajánlásainak megvalósulásában is rá van utalva a hatóságok együttműködési hajlandóságára - jóindulatára szerencsére nem. Az elmúlt több mint egy év során a hatóságokkal szemben differenciált magatartást tanúsítottunk. Olyan esetekben, amikor az alkotmányos visszásság jogalkalmazási hiba miatt következett be, érvényesítettük a törvényesség rideg, objektív el veit. Gyakran előfordult azonban, főleg a szociális és
