Országgyűlési napló - 2002. évi téli rendkívüli ülésszak
2002. december 18 (44. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló; az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szól... - DR. LENKOVICS BARNABÁS, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, a napirendi pont előadója:
210 főbb jellemző alapján lehet ezeket az intézményeket egymással hasonlóságot mutató csoportokba sorolni. A két szervezetben azonban rendszeres és intenzív tapasztalatcsere folyik mind az eddigi működés, mind a továbbfejlesztés tekintetében. A tapasztalatcsere az interneten és a nyomtatott tájékoztató anyagokon keresztül folyamatos, a személyes kapcsolatokat pedig az évenkénti kerekasztalkonferenciák és az alkalmi, tematikus konferenciák biztosítják. A nemzetk özi együttműködést, és így ezen a téren az uniós csatlakozást is - minden szervezeti és hatásköri, eljárási és munkamódszerbeli különbözőség ellenére - megkönnyíti a fő tevékenységi és feladatkör lényegi, tartalmi azonossága az ENSZ és az Európai Unió szer vezeti kereteiben egyaránt az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok érvényesülésének előmozdítása. Ahogyan a demokratikus jogállam szervezeti rendszerének kiépítése, ugyanúgy az emberi jogok értelmezése és tartalmi gazdagítása, ezen belül az alkotmány os alapjogok érvényesítése sem egy befejezett tény, hanem egy világszerte nemzeti, európai és globális méretekben is zajló fejlődési, tanulási, alkalmazkodási, harmonizációs folyamat, ami történelmi léptékkel mérve valójában még alig, hogy elkezdődött. Míg a konkrét alanyi jogok tekintetében - például az eladó vételárra és hibátlan teljesítésre vonatkozó joga konfliktusában, a felek jogainak és törvényes érdekeinek összemérésére és köztük az igazság szolgáltatására - a több évezredes jogfejlődés és bírói gy akorlat szilárd, biztos eligazodást nyújtó, mindenki számára kiszámítható és követhető megoldásokat fejlesztett ki, ugyanez az emberi jogok területén még előttünk áll. Az már e téren is nyilvánvaló, hogy egyes alapvető jogok csak más jogok rovására, azok k orlátozásával gyakorolhatók és érvényesíthetők. Folyamatosan szükség van tehát ezek között is az összemérésre, az egyensúlyteremtésre, a jogérvényesítés és a jogkorlátozás közötti határvonalak meghúzására, majd a társadalmi, gazdasági, technikai fejlődésse l, az életviszonyok változásával lépést tartva, az egyszer meghúzott határvonalak szükség szerinti korrekciójára. (12.20) Elegendő itt példaként utalni néhány ilyen, egymással gyakran konfliktusba kerülő, egymástól társadalmi, gazdasági értelemben mégis el választhatatlan alapjogpárosra, úgymint a magántulajdon szabadsága és közteherviselési kötelezettsége a szociális biztonsághoz való jog érvényesülése érdekében; a vállalkozás, különösen a beruházások szabadsága és az egészséges épített és természeti környe zethez való jog; a szólás és a sajtó szabadsága, valamint az ember jó hírnévhez, becsülethez és emberi méltósághoz való joga. Mindezek mellett, nem várt események hatására, az emberi jogok és alapvető szabadságok összessége tekintetében is új kihívásokkal kell szembenéznünk. A 2001. szeptember 11ei tragédia az alapvető individuális szabadságjogok rovására drasztikusan felerősítette a társadalmak biztonság iránti igényét, közbiztonsághoz való jogát, amely viszont működésbe hozhatja az államhatalom évezredes - vagy ami talán még rosszabb: XX. századi - hatalmi reflexeit. Úgy tűnik, ahogyan Rousseau szerint az emberek lemondtak természetes szabadságukról a társadalmi szabadságért cserébe, most ezen belül az egyéni szabadságaik egy részéről kell lemondaniuk a k özösség biztonságáért cserébe. A fő kérdés persze ebben az esetben is a szükséges lemondás mértéke az arányos mértékű biztonságnövekedéshez képest. Ráadásul a nemzetközi terrorizmus mögött egyes vélemények szerint az emberi jogokról és alapvető szabadságok ról vallott civilizációs értékrendbeli különbségek húzódnak meg. Egy nagy sikerű könyv szerzője, Huntington szerint a XXI. században a civilizációk összecsapása fenyeget. A XX. század borzalmaira és erre az új veszélyre is reagálva hangzott el az ezredford ulón az a jóslat, amely szerint a XXI. század vagy a szeretet forradalma lesz, vagy nem lesz. A jog nyelvén a szeretet egyik megnyilvánulása a tolerancia, amely az emberi jogok körében is nem csak a másik emberrel, egy kisebbséggel vagy általában a másságg al szemben kötelez, de alkalmazható más civilizációk eltérő értékrendjére is.
