Országgyűlési napló - 2002. évi téli rendkívüli ülésszak
2002. december 18 (44. szám) - A pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
189 alapján a büntetőeljárás megindítását. Nem szabályozza egyébként sem a javaslat, sem pedig a hivatkozott törvényi tényállás a gazdasá gi tevékenység fogalmát, tág teret biztosítva ezáltal a jogalkalmazó önkényének, amely önkényre és a gazdasági jogszabályi ismeretek hiányából adódó tévedésekre a magyar büntetőjogi gyakorlat áttekintése alapján számos példa van. Ez a jogalkotási eljárás p edig, hogy tudniillik a pénzmosásról szóló törvény nem határozza meg a fogalmat - arra csak a Btk. utal, illetve a 2000. évi CI. törvény alapján vonhatók le következtetések , sérti az 1987. évi XI. törvény 18. § (3) bekezdését, amely szerint a szabályozás nem lehet párhuzamos vagy indokolatlanul többszintű. Elsődleges elvárás lenne tehát a javaslattal szemben a pénzmosás fogalmának egzakt, pontos meghatározása, ismérveinek pontos, tételes rögzítése, különös figyelemmel arra, hogy a törvényjavaslat olyan sz emélyek számára teszi a pénzmosás gyanújának felismerését büntető szankcióval fenyegetett kötelezettséggé, akiktől nem várható el egyébként, hogy pontos törvényi útmutatás nélkül maguk értelmezzék pontosan az adott szituációt. Elfogadhatatlan az is, hogy a törvényjavaslat a jogforrási hierarchián kívül eső szintre utalja a részletes szabályok kimunkálását - ez a 15. és a 16. §ban van így , egy olyan kérdésben, amelyben alkotmányos alapjogok sérülhetnek, és ahol a jogkövetkezmény törvényi szinten meghatáro zott büntetőjogi szankció. A törvényjavaslat egészére jellemzőek az odavetett kifejezések, az átgondolatlan meghatározások, utalások. Ilyen például a 2. § (1) bekezdés d) pontja szerint az üzletszerű ingatlanberuházás és ingatlanfejlesztés. Szintén értelme zési kérdéseket vet fel a tényleges tulajdonos fogalma. Kérdés például, hogy egy banknak végzett ingatlanértékbecslési tevékenység esetén az értékbecslőnek külön el kelle végeznie tényleges tulajdonosként a bank ügyfelének azonosítását is, hiszen a rende lkezési jog áttételesen őt illeti meg. Ugyanilyen kérdés például, hogy a gazdasági társaságoktól kapott megbízás esetén a tényleges tulajdonos azonosítása mit jelent. Fogalmilag zavaros a 3. § (1) bekezdése, amely az ügyfél meghatalmazottja, a rendelkezésr e jogosult és a képviselő fogalmát használja anélkül, hogy ezek között a fogalmak között különbséget tenne, illetve azok tartalmát meghatározná. A 3. § (2) bekezdése szintén értelmezhetetlen. A megszövegezésből kitűnően a jogszabályhely a nem írásbeli szer ződésen alapuló jogviszonyokra vonatkozik, nem határozza azonban meg, hogy mi a megjelölt összeghatár számítási, illetve viszonyítási alapja. A 3. § (6) bekezdése nem állapítja meg - indokolatlanul széles körben - a bejelentendő biztosítások körét, illetve hogy az e körben való adatszolgáltatási kötelezettség nem más célokat, például információk jogellenes megszerzését szolgáljae; és sorolhatnám tovább, hiszen számos a nehezen értelmezhető, jogi pongyolaságot tartalmazó paragrafusok száma és sora. Az ügyvé dekre és a közjegyzőkre vonatkozó speciális rendelkezésekről a korábban már kifejtetteken túl annyit érdemes megemlíteni, hogy az előterjesztés e tevékenységek ismeretének teljes hiányáról tanúskodik. Nem tisztázott például, hogy letét esetén a jogosult va gy a letevő személyét kelle azonosítani, nem tisztázott a tanácsadás kérdése, illetve az előterjesztő előtt bizonyára nem ismert az, hogy ügyvéd gazdasági társaságot nem működtet, mert ilyen tevékenységet az ügyvédekről szóló jogszabály esetén nem végezhe t. Ezek a megállapítások a közjegyzőkre is érvényesek. Végül a törvény saláta jellegére kell rámutatni, amely egy, a Magyar Demokrata Fórum által folyamatosan támadott gyakorlat. A törvény 17. §a ugyanis olyan kérdéskört szabályoz, amelynek semmi köze a p énzmosáshoz, hacsak az nem, hogy a hivatkozott európai uniós irányelvek nem terjednek ki a jogtanácsosokra, ezért az előterjesztő ezen a módon próbálta "rendezni" a kérdést. Azt azonban például nem szabályozza, hogy mi a megszűnő jogtanácsosi iroda jogi so rsa, hogyan kell azt
