Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 2 (24. szám) - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
983 tbalapba a magánnyugdíjpénztárak felől, harmadikként pedig megszüntette a pályakezdők kötelező tagságát. Először csak befagyasztotta 6 százalékon, aztá n ott tartotta. Először még azt ígérte, hogy majd fogja emelni, aztán nem emelte, szóval, következetesen négy éven keresztül bombázta, hogy úgy mondjam, léket ütött ezen a reformelképzelésen. Ezek után pont azt számon kérni, pont azt felmutatni és bizonyít ani, hogy a magánnyugdíjpénztárak milyen rosszul működnek, ez tényleg - hogy úgy mondjam - a realitások kizárása a gondolatmenetből. Hiszen azt már a parlamenti viták elején, ellenzéki oldalon, nagy hangsúllyal magam is, Bauer Tamás képviselőtársam is megf ogalmaztuk, hogy ha megváltoztatják a játékszabályokat, amelyek a magánnyugdíjpénztárra vonatkoznak, akkor nem kérhetik rajta utólag számon azt az eredményt, amit eredetileg reméltek teljesíteni. Ez most bekövetkezett, és benne vagyunk ebben a helyzetben, hogy ujjal mutogatnak: lám, veszteségesek a magánnyugdíjpénztárak, nem ragozom tovább, erre már utalt előttem az előbb államtitkár úr is. Most részben a kormány erkölcsi kötelességének tekintem, hogy ilyen körülmények között azt a sokat emlegetett tagdíjmé rtéket igen, 6 százalékról emelje meg 8 százalékra, amit négy éven keresztül maga is követelt. Hogy ez azzal jár, hogy az a 2 százaléknyi járulékbefizetés hiányozni fog a közös társadalombiztosítási kasszából? Igen, természetesen azzal jár, nem járhat máss al. Amikor a reformot megcsináltuk '97ben, a törvényben vállaltunk garanciát arra, hogy költségvetési forintokból a keletkező hiányt fedezzük. Természetesen ez vonatkozik erre a 2 százalékra is. Azt gondolom, hogy a pénzügyi kormányzat rendesen törhette a fejét, hogy hogyan is kalkuláljon az összegekkel, számokkal. A bizottsági ülésen az hangzott el, hogy ez a 2 százalék körülbelül 25 milliárd forint kiesést jelent a tbkasszában. Megmondom őszintén, nagy megnyugvás volt számomra, amikor értesülhettem arró l, hogy a munkavállalói terhek a járulékfizetés vonatkozásában nem emelkednek, hogy ezt sikerült úgy megcsinálni, hogy 8,5 százalék lett ugyan a nyugdíjjárulék befizetendő hányada, viszont a munkavállalói járulékrészt sikerült fél százalékkal csökkenteni, tehát nettóban nem változik az, amit járulékra a bruttó fizetésükből a munkavállalók fordítanak. Biztos vagyok benne, hogy a költségvetésben megtalálják a forrását annak, hogy ez az összeg pótlásra kerüljön a nyugdíjalapban. Igen, öröm az is, hogy a tétele s egészségügyi hozzájárulás mértékét is sikerül csökkenteni, óriási érvágás, óriási teher volt a munkaadóknak, amikor az előző ciklus közepén ezt a típusú terhet az előző kormány több mint duplájára emelte. Amikor '98ban átvették a kormányzást, akkor ez m ég 2100 forint volt, ha jól emlékszem, most pedig már 4500 forint. Most ezt próbáljuk megint csökkenteni, reményeink vagy terveink szerint a teljes megszüntetéséig, bár ezt már némiképpen félve mondom ki. Összességében, szeretném hangsúlyozni, tartalmilag ez a csomag az SZDSZ számára vállalható. Én az előbb úgy fogalmaztam, hogy az országnak, az ország lakosságának felelős ellenzékre lenne szüksége. Az ellenzék viselkedésével kapcsolatban a közelmúltban, két nappal ezelőtt Petschnig Mária Zita megjelentetet t egy írást, befejezésül ebből szeretnék idézni. Kiváló közgazdász asszonyunk úgy fogalmazott: ha a Fidesz ma az MSZPt választási programjának maradéktalan végrehajtására akarja rászorítani, akkor ez azt jelenti, hogy utólag helyesnek tartja, elfogadja az MSZP programját. Vagy ha nem, illetve ha reálisabban közelítene a kérdésekhez, akkor - írja befejezésül - jobb lenne, ha a tények ismeretében fogalmazódnának meg az ellenzék szakmai észrevételei, ha mércét váltanának, ha kifejezetten örülnének annak, ha v alami elosztási ígéretét a kormány elmulasztja, ha a kialakult helyzet megoldására és nem túlhajtására születnének javaslatai. A "kell"ek felsorolása nem nagy kunszt, reális lehetőségek közé szorításuk igen. Az utóbbit hívják a gazdaságpolitika művészetén ek.
