Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 10 (17. szám) - A magyar függetlenség napjáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. SALAMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
99 Ha ez a történet, tisztelt képviselőtársaim, arról szólna, amit velünk a kormány el akar hitetni, akkor talán érdemes lenne jelentéstani vitát folytatni ezekről az elnevezésekről. Akkor talán érdemes volna elmondani, hogy bár a két fogalom, a függet lenség és a szabadság a mindennapi közbeszédben csaknem azonos értelmű, egymással szinte felcserélhető, mégis a szabadság a függetlenséghez képest tartalmilag kifejezőbb, teljesebb, mert többet, mégpedig a legtöbbet mondó érték. Akkor talán érdemes lenne e lmondani, hogy ugyanis létezhetnek olyan függő helyzetek, melyek nem állnak útjában a szabadságnak, alkalmasint egy nép, egy nemzet boldogulásának. Gondolok itt arra, hogy ez az ország Mohács után a legkiemelkedőbb korszakát, a legdinamikusabb gazdaságitá rsadalmi fejlődését a korlátozott függés állapotában, a kiegyezést követő OsztrákMagyar Monarchia fél évszázados történelme során élte meg. Vagy gondolok itt az Európai Unióra, ahová igyekszünk, és ahol reményeink szerint egy boldogabb, a mostaninál jobb, emelkedő korszak vár reánk. Ez a csatlakozás is szükségessé teszi majd a korlátozott függőség felé történő elmozdulást mostani, független helyzetünkhöz képest. A történet azonban valójában nem erről, nem az elnevezésről szól. Ezért nem is érdemes ebben a nyelvi természetű vitában elmélyedni. A történet, tisztelt képviselőtársaim, arról szól, hogy a magyar szabadság napjáról szóló törvényt nem a mostani, hanem az előző Országgyűlés fogadta el, az előző kormányt támogató képviselők javaslatára. (16.40) Az ak kori ellenzéki szocialisták megszavazták az akkori kormánypárti indítványt, mert úgy érezték, nem tehetnek mást. A szabadság napjáról való megemlékezéssel szemben akkor nem lehetett fellépni. Ma már más a helyzet. Ma már egy mondvacsinált névváltoztatás ür ügyével el lehet törölni az elmúlt ciklusnak ezt az alkotását is, el lehet törölni a magyar szabadság napját. Ennek az igyekezetnek azonban csak az egyik oka - és talán nem is a legfontosabb , hogy mindent meg akarnak semmisíteni, ami az elmúlt kormánytól , kormányon levőktől származik. Ennél sokkalta fontosabb ok a magyar szabadság napjáról szóló törvény ünnepélyes bevezető része, a törvény preambuluma. Ez csípi igazán a mostani kormány szemét. Nézzük csak ennek a preambulumnak a legjelentősebb részletét! “1944. március 19én az ország német megszállás alá került, és ennek következményeként hazánk átélte a háború és a nemzeti szocialista nyilas uralom okozta borzalmakat és szenvedéseket. A szövetséges hatalmak katonai győzelme véget vetett ugyan a német meg szállásnak és az ennek árnyékában létrejött diktatúrának, az ország azonban szabadságát nem nyerte vissza. A korábbi német megszállást szovjet váltotta fel, és a szovjet szuronyok árnyékában az idegen uralom lehetővé tette az ugyancsak felmérhetetlen szenv edéseket és károkat okozó kommunista diktatúra létrejöttét és négy évtizedes korszakát. Népünk az Európától való leszakadással, a gazdasági és társadalmi zsákutcába kerüléssel és a morális értékek megrendülésével sínylette meg szuverenitása legutóbbi, köze l fél évszázados hiányát.” Nos, tisztelt képviselőtársaim, ezzel a szöveggel van a baj: a kommunista diktatúra kártevő és bűnös jellegének kimondásával, amit egyedül ez a törvény foglal magában. Ezt akarják most megsemmisíteni, ezért akarnak most álságos m ódon egy új törvényt alkotni, amely hatályon kívül helyezi a tavaly közösen elfogadott 2001. évi XVII. törvényt és vele ezt az idézett szöveget. A törvény megsemmisítése érdekében semmi sem drága. Az sem, hogy manipulatív célzattal - mellesleg érdekegyezte tés nélkül - az évfordulót az új elnevezés alatt munkaszüneti nappá nyilvánítják, holott tavaly még mindenki egyetértett abban, hogy június 19ét március 15ével, augusztus 20ával, október 23ával egy sorba állítani csak hosszabb idő elteltével lehet, ha ezt az értékítéletet a társadalom közvélekedése a politikai hatalom felé visszaigazolja. Itt jegyzem meg, hogy az államtitkár úr iménti expozéjában egyébként egy teljesen zavaros és számomra most újszerű és meglepő álláspontot foglalt el, mert úgy beszél n emzeti ünneppé nyilvánításról, hogy egyáltalán nem biztos, hogy ez a nemzeti ünnep munkaszüneti nap is lesz egyben. Hát ez képtelenség! Hát Magyarországnak három nemzeti ünnepe van, és ez természetes! A
