Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 2 (24. szám) - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - SZABÓ LAJOS (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - TÓTH SÁNDOR (MSZP):
975 Köszönöm szépen. Kétpe rces felszólalásra jelentkezett Szabó Lajos képviselő úr, az MSZPfrakcióból. SZABÓ LAJOS (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Való igaz, amit Lezsák Sándor mond, hogy egy adótörvényben soha nem jó szívvel emeli senki az illetékek mértékét. Való igaz az is, hogy amennyiben ez lehetőség lenne, el is kellene kerülni. De van egy kötelezettség, amely miatt ezeket a lépéseket meg kell tenni. De ha figyelmesen elolvassuk az adótörvény módosítására tett kormányjavaslatot, akkor az is kitűnik belőle, hogy ez egy lépc sőzetes emelése az illetéknek: 15 millió forintig az illeték mértéke nem változik, és 15 millió forint fölött lép be a 15 millió forint feletti sávra egy megemelt illeték. Nem azt mondom, hogy ez számomra öröm, és nem azt mondom, hogy öröm ez azon családok számára, ahol bekövetkezett a tragikus esemény és örökölni kell, ezt meg kell fizetni, de úgy gondolom, hogy sajnos még az én fejlettnek mondott térségemben, Vas megyében is nagyon sok településen ezt a 15 millió forintos értékhatárt nem éri el a házak ér téke, így ezeket a családokat nem fogja érinteni ez az illetékemelés. Ha megnézzük a lakások összetételét és azoknak az értékét, akkor, azt hiszem, revideálnia kell a képviselőtársamnak azt a nézetét, hogy mely rétegeket sújtja és melyeket támogatja ez az intézkedés. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. A következő felszólaló Tóth Sándor képviselő úr, az MSZPből. TÓTH SÁNDOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az t hiszem, valamennyien érdeklődéssel figyeljük ezt a vitát, és én elképzeltem, hogy hol húzódna meg vajon az a mérték, amikor az ellenzéki képviselőtársaim is elégedettek lennének az adócsökkentés mértékével, és mikor következne be az a határ, amikor azt m ondanák, hogy na állj, ne tovább, ez már túlzás, mert ez a költségvetés egyensúlyát fogja felborítani. (17.00) Nem hiszem, hogy van olyan kormány, amelyik ne a lehető legnagyobb adócsökkentésre törekedne anélkül, hogy a költségvetés egyensúlyát fölborítsa. Emlékszünk arra a kormányprogrambeli ígéretre, ami négy évvel ezelőtt volt, hogy egyszeri és nagyarányú adócsökkentés. Nem feltételezem, hogy ez azért nem történt meg, mert a Fidesz nem akarta meglépni. Igenis szerette volna meglépni. Egyszerűen úgy ítélh ette meg a helyzetet, hogy az adott gazdasági szituációban, az adott közgazdasági környezetben és költségvetési helyzetben erre nem látott lehetőséget. Azt hiszem, ha reálisan ítéljük meg a mindenkori adótörvényeket, a költségvetés és az adótörvények előké szítői, a Pénzügyminisztérium munkatársai és vezetői valamiféle egészséges kompromisszumra kell hogy törekedjenek ezekben a kérdésekben. Számos matematikai modellel és hatástanulmánnyal találkoztunk itt az adótörvények tárgyalása során - olyannal is, amely et a mi szakértőink készítettek, olyannal is, amelyet a Pénzügyminisztérium szakértői készítettek, olyannal is találkoztam, amelyet az ellenzéki pártok szakértői készítettek el , de egyetlenegy olyan hatástanulmánnyal nem találkoztam, amelyik ne mutatta v olna ki azt, hogy igenis a 2003ra vonatkozó adótörvények adóterheléscsökkentéssel járnak. Ez egyes számítások szerint személyi jövedelemadóban mintegy 120 milliárd forintot hagy kint a lakosságnál, de a teljes beterjesztett törvénycsomag hatását nézve jó 200 milliárd forinttal javítja a lakosság pozícióit. Erre azt mondani, hogy ez nem adócsökkentés, egyszerűen nem igaz. Itt hangsúlyváltozásokról lehet szó. Nagy léptékű változásokra év/év viszonylatában nem lehet számítani, de azt, hogy az adóterhelés csö kkenésének az irányába megy el a személyi jövedelemadótörvény, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a 2004es adótábla is benyújtásra került, és ez már közelítést mutat ebbe az irányba.
