Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 1 (23. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény, valamint a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavasl... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP):
841 benne az egyszáz alékos felajánlás. És mi történt? A nevét is meg tudnám mondani annak a két képviselőnek - az egyik most is itt ül a parlamentben, bár a mai ülésen nincs jelen, de tagja a képviselőháznak, a másik már nem képviselő , akik egy közös módosító indítványt ben yújtottak, hogy igenis legyen egy százalék, legyen ez a lehetőség, amiről Horn Gyula azt ígérte az egyháznak, hogy nem lesz. És megszavazta, kérem, a kormánykoalíció! Hát ne tessék azt mondani, hogy ez Horn Gyula valóságos akarata ellenére történhetett így ! Ha így történt volna, a miniszterelnök lemondott volna, mert micsoda dolog az, hogy őt az őt támogató kormánytöbbség cserben hagyja egy olyan kérdésben, amelyben a szavát adta egy nemzetközi tárgyaláson, mert ugyebár az apostoli Szentszék nemzetközi part nere a Magyar Köztársaságnak. Tehát van rá példa. Van rá példa, hogyan lehet kijátszani, hogy a kormány valamilyen álláspontot hivatalosan... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Időkeret van, elnök úr? ELNÖK (dr. Wekler Ferenc ) : Nemcsak hogy időkeret, hanem részletes vita van, képviselő úr, és ön többször utalt a felszólalásában arra, hogy megismétli a múlt héten, az általános vitában elmondottakat. (Dr. Salamon László: Mert Avarkeszi képviselő úr is azt tette!) Így van, ezért nem is szakítottam félbe, mert ő is ezt tette. (Dr. Salamon László: Kérem, annak elkerülésére, hogy...) De most egyegy, és az időkerete is most már lejárt, úgyhogy kérem, fejezze be. (Dr. Salamon László: Mivel ez egy ajánlás és nem akarom kétpercesben bef ejezni, kérek 30 másodpercet!) Nem, ötperces az időkeret. Ezt elmondtam, képviselő úr! (Dr. Salamon László: Nem időkeret ez, elnök úr, ajánlás! Ami nem ad szómegvonási lehetőséget, hanem inti a képviselőt!) Képviselő úr, én felolvastam mind a három törvény javaslat kapcsán, hogy az elfogadott napirendi ajánlás szerint ötperces időkeret (Dr. Salamon László: Ajánlás!) áll rendelkezésre. Úgyhogy nagyon kérem, ne vitatkozzunk, legyen kedves, fejezze be a mondatát, és fejezzük be ezt az általános vitához tartozó vitát! Nem szakítottam félbe menet közben, elmondta öt percben az általános észrevételeit a részletes vita keretei között, ami házszabályellenes, ezt ön pontosan tudja, mert ön volt ennek a bizottságnak az elnöke. (Dr. Salamon László: Ez máshogy van, elnök úr, de most nem vitatkozom önnel, hanem akkor befejezem...) Azt nagyon megköszönöm, és most figyelmeztetem, képviselő úr, hogy megvonom a szót, ha még egyszer az elnök... (Dr. Salamon László: Befejezhetem a mondatot?) A mondatot be! DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fi desz) : Igen, köszönöm a lehetőséget. Nos, tehát üdvözlöm azt a bölcs belátást, amellyel az alkotmányügyi bizottság egyhangúlag elfogadja azt a módosító javaslatot, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megszavazzuk a bírósági szervezet módosításáról szóló t örvényt, mert erre várnak a bírák, erre várnak a bíróságok, és ez teszi lehetővé, hogy a táblák, illetve a táblával kiegészített négyfokú igazságszolgáltatási rendszer normálisan működjön. Köszönöm a megértő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraibó l.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Avarkeszi Dezső képviselő úr, a részletes vita kereteiben és szabályai szerint. DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Nagy érdeklődéssel hallgattam meg harmadszor immár Sala mon képviselő úr frappáns példáját a vatikáni szerződésről. Szerintem abszolút nem illik ide, de meghallgattam harmadszor is, hiszen a bizottságban is hallottam már. Annyit szeretnék még elmondani, hogy az új törvényjavaslatot nyilván nem tudja már elfogad ni a költségvetés tárgyalásáig a Ház. (15.40)
