Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 1 (23. szám) - A Magyar Köztársaság polgári törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény, valamint egyes törvények fogyasztóvédelemmel összefüggő jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
832 egészében, de mégis hasonlítsanak egymásra. A kereskedelemben mindig a kereskedőn kívül van a másik fél is, a fogyasztó, és ezeket a fogyasztókat mindig is valamiféle jogvédel em illette meg, és az is elemi érdeke volt azoknak az országoknak, amelyek egymással kereskedtek, hogy ezeket a fogyasztókat valamiféle egységes vagy nagyon hasonló jogvédelem illesse meg. Így volt ez korábban is, a magyar jogfejlődésben is. Talán a leghos szabb, sőt, biztos vagyok benne, hogy a leghosszabb ideig hatályban volt törvényünk az 1875. évi XXXVII. törvénycikk, a kereskedelmi törvény, amely szinte teljes egészében az 1871. évi német kereskedelmi törvényből lett átvéve, pontosan ebből a célból, mer thogy Európában úgy a kereskedőket, mint a fogyasztókat egységes vagy hasonló jog kellett hogy megillesse. De így volt ez a polgári törvénykönyvünkkel is. Nemcsak hogy az osztrák polgári törvénykönyvből lett aztán a magyar polgári törvénykönyv, hanem a kie gyezés után hosszabb ideig az osztrák polgári törvénykönyv volt hatályban Magyarországon, majd ebből született aztán a magyar polgári törvénykönyv, melynek egyes fejezetei még ma is élnek címeikben. Mert ha a ma hatályos polgári törvénykönyvnek "A letét kü lönös nemei" című fejezetét vesszük, ott a fürdők, kávéházak kárfelelőssége nyilvánvalóan nem jelen társadalmi viszonyokat szabályoz, hanem a XIX. század végének, a XIX. század fordulójának a társadalmi viszonyait. Hol vannak már a kávéházak?! De a kárfele lősség még mindig benne van a hatályos törvénykönyvünkben. Tehát ez a lényege az egésznek, és ezért használtam ezt a kifejezést, hogy vissza Európába, mert hiszen a kereskedelem nem tudja figyelembe venni a határokat, nem is akarja figyelembe venni a határ okat, és ezért kell egységesíteni ezeket a jogszabályokat. Ismétlem: hét törvény fogyasztóvédelmi szabályait módosítja részben ez a törvénytervezet, és azt is lehetne csúnya szóval mondani, hogy ez a törvény vagy törvénytervezet egy csalamádétörvény, tehát számtalan, összesen hét törvényt szabályoz benne. Emlékszünk, itt a parlament soraiban is sokunk felszólalt bizonyos esetekben azért, hogy ezek az úgynevezett csalamádétörvények nem feltétlenül jók, főleg a jogalkalmazó szempontjából, mert egyetlen jogsza bályból kell kivenni számtalan más jogszabálynak az előírásai módosítását. Ennél a törvénynél azonban kifejezetten indokolt és szükséges is ez az egységes szerkezetbe foglalás, vagyis egyetlen törvényben szabályozni azokat a kérdéseket, amelyeket hét jogsz abály szabályoz máshol, mert hiszen mindenütt a fogyasztóvédelemről van szó. Vagyis a hét jogszabályból kiemeli ez a jogszabály a fogyasztóvédelmet, és azokat módosítja itt az európai követelményeknek megfelelően. Mert európai irányelvek - mégpedig európai parlamenti, európai tanácsi - vonatkoznak a fogyasztóvédelemre, felsorolja szépen azoknak a számát az előterjesztés általános indokolása, hogy mely irányelvekről van szó. Ezeket az irányelveket lényegében hat fejezetben tárgyalják, és összhangba kívánja h ozni az európai, különböző nemzeti jogalkotást, mintegy egységesíti, és nemcsak azért, hogy megszűnjenek a határok, hanem azért is, hogy a határon túli kereskedelemre ösztönözze a fogyasztókat. Tulajdonképpen két résszel szeretnék bővebben foglalkozni; az egyik az adásvétel. Tehát az adásvételről szóló irányelvnek ez a lényege, a teljes összhang megteremtése, hogy az összhanggal a fogyasztókat ösztönözze a határon túli vásárlásra, vagyis lényegében ugyanott vagyunk, mint az 1875. évi kereskedelmi törvénnyel , mert hiszen ennek is az volt a lényege, azért vették át a német kereskedelmi törvényt, hogy egységesen lehessen ezeket Európában alkalmazni. Vagyis nincs új a nap alatt, csak sajnos közte volt egy politikai vákuum, ami szükségessé tette azt, hogy most új ra megpróbáljuk ezeket egységesíteni. (15.00) Nos, ezek az irányelvek végül is minimumszabályozást határoznak meg, tehát nem kötik gúzsba a nemzeti jogalkotást, hanem meghatároznak bizonyos minimális feltételeket, és utána megengedik vagy lehetővé teszik, hogy a nemzeti jog ezeket még szabályozza másféleképpen, de úgy, hogy az szigorúbb legyen. Ilyen például az, amikor meghatározza, hogy a szavatossági jogok két évig érvényesíthetők, de bizonyos dolgoknál, így például a használt cikkeknél egy évig áll fenn a
