Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 1 (23. szám) - Lezsák Sándor (MDF) - az igazságügy-miniszterhez - "Számíthat-e a tárca támogatására a siketek kisebbségi jogokra irányuló törekvése?" címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár:
779 Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Ál lamtitkár Úr! Magyarországon talán történelmi okok miatt is egy olyan szemléletmód vált féligmeddig hivatalossá és kétségtelenül nagyon elterjedtté, amely szerint csak anyanyelvi, esetleg vallási kisebbség létezhet, másféle kisebbség már nem. Ez az etnoce ntrikus szemléleti mód időről időre kinyilvánítja, hogy például pozitív diszkrimináció, azaz többletjogok illetik meg akár az országgyűlési és a helyhatósági választások idején, akár a költségvetési juttatások elosztása során az etnikai szempontból kisebbs égnek számító személyeket. Ez az etnocentrikus szemlélet kizárja azt a szociálcentrikus szemléletet, amely nehéz helyzetben lévő társadalmi csoportoknak kíván hasonló jogosítványokat biztosítani annak ellenére, hogy hazánkban bizonyíthatóan legalább annyi sérelem érte és éri a nagycsaládosokat, fogyatékkal élőket vagy hajléktalanokat, mint például bármely etnikai csoportot. Változatlanul nagyon sajnálatosnak tartom azt, hogy az Országgyűlés kisebbségi ügyekben illetékes bizottsága az országos fogyatékosügyi programról szóló országgyűlési határozat vitáiban annak idején elvetette azt az indítványomat, miszerint legalább a megyeközpontok állami hivatalai kötelesek legyenek alkalmazni siketnémák jelbeszédét ismerő szakembereket, jeltolmácsokat, megfelelő nyelvp ótlék ellenében. A siketek helyzetével foglalkozó szakemberek ismételten felhívták több országgyűlési képviselő figyelmét a velük történt méltánytalanságra. Pedagógiai tapasztalataim alapján osztom véleményüket, ami mellesleg a nyelvész szakma véleménye is , miszerint a siket gyermek anyanyelvének nem a környezetben beszélt nyelvet, hanem a jelnyelvet kell tekinteni, hallásveszteségük miatt ugyanis csak ezt a nyelvet tudják spontán módon elsajátítani. Paradox helyzet, hogy míg az etnikai kisebbségek gyermeke i természetesen élhetnek az anyanyelvi oktatás jogával, addig a többi kisebbségnél nagyobb létszámú siket gyermekeknek nincsenek ilyen jogaik. Magyarországon ezért nagyon alacsony a siket gyermekek iskolai teljesítménye, hiszen nem anyanyelvi közegben kell tanulniuk. Az alacsony iskolai teljesítmény a későbbiekben nagymértékben korlátozza munkavállalási esélyeiket, emiatt nem tekinthetik magukat egyenrangú állampolgároknak. Távlatban mindenképpen szükségesnek tartom kiszélesíteni a kisebbség fogalmát, azaz szakítani kellene a jelenlegi etnocentrikus, a rasszista szemléletet akaratlanul is konzerváló állásponttal. Ennek első lépése az lehetne (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , hogy a jelnyelvet használó siketek csoportját... ELNÖK ( dr. Szili Katalin) : Képviselő úr! LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : ...ismerjék el ugyanúgy, ahogyan ezt már elismerik az Unió több országában. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps az ellenzék soraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A képvis elő úr interpellációjára Hankó Faragó Miklós igazságügyi minisztériumi politikai államtitkár úr válaszol. Államtitkár úr! DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselő Ú r! Tisztelt Országgyűlés! A képviselő úr interpellációja azt a szemléletmódot kifogásolja, amely szerint csak anyanyelvi, esetleg vallási kisebbség létezik, és a pozitív diszkrimináció alapján többletjogosítványokban csak ezek a kisebbségek részesülnek. A képviselő úr szerint e szemléletmód változásának egyik első lépése lehetne a jelnyelvet használó siketek nyelvi kisebbségként való elismerése. A hatályos jogi szabályozás a képviselő úr által vázoltakhoz képest jóval árnyaltabb képet mutat. Kétségtelen, ho gy a magyar jog kisebbség alatt a nemzeti és etnikai kisebbségeket érti, az egyének azon csoportját, amely a lakosság többi részétől saját nyelve és kultúrája, hagyományai tekintetében
