Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 25 (22. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az állambiztonsági szolgálatok történeti levéltára létrehozásáról szóló törvényjavaslat, valamint a közéleti szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozata... - ELNÖK (Mandur László): - DEMETER ERVIN (Fidesz):
737 Kifogásaimat összegezve tehát: ezt a törvényelőterjesztést általános vitára alkalmatlannak is tekintem, és módosító javaslatok elfogadása esetén sem tudom elképzelni ennek a törvénynek ésszerű működését, ugyanis ez a törvényjavaslat tovább rongálja az ország amúgy is erősen megviselt idegrendszerét. Ha nem vagyunk képesek tabula rasát, tiszta helyzetet teremteni a közéletben, ha nem vagyunk képesek a történelmi bűnözőket néven nevezni, ha nem vagyunk képe sek igazságot szolgáltatni, ha nem vagyunk képesek arra, hogy a távlatos nemzetpolitikai törekvésekhez méltó szabályozókkal rendezzük közös dolgainkat, akkor a jövő ellen való vétek minden életveszélyes próbálkozás, parlamenti kísérlet. (16.10) Nem először mondjuk: az országot a jövőben is védelmezni kell ipari kémektől és terroristáktól egyaránt, a haza védelme kötelességünk, elhárításra, nemzetbiztonsági szolgálatra szükségünk van. Fontoljuk meg, tisztelt képviselőtársaim, Illyés Gyula gondolatát - ez a g ondolat most különösen a III/III nélküli nemzetbiztonsági szolgálatokra érvényes , idézem tehát Illyés Gyula intelmét: “A magyarságnak nincs annyi kincse, hogy vakon, engedelmeskedve minden indulatnak, eldobálja. Nézzük meg jól, mit rejtünk a talp alá. Ha biztosítékunk van arra, hogy ez az érték azután a mi, a szabad magyarság értéke lesz, tartsuk meg okvetlenül magunknak. Ne gyújtsuk fel a malmot, amely holnap nekünk őröl, csak azért, mert hitetek szerint másnak őröl.” Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ell enzéki padsorokban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Normál felszólalásra megadom a szót Demeter Ervinnek, a FideszMagyar Polgári Párt képviselőjének. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. DEMETER ERVIN (Fidesz) : Köszönöm szé pen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nézzük az előttünk lévő javaslatot, és szögezzünk le azért egy fix pontot: van törvény, létezik törvény, jelenleg hatályos törvény, ami ezt a két kérdéskört szabályozza, egy törvényben szabályozza az állambizton sági múlt feltárását, ahogy önök mondják, illetve ellenőrzését, ahogy mi mondjuk, és foglalkozik az információs önrendelkezési jog érvényesítésével is. Tekintettel arra, hogy van hatályos törvény a kérdések szabályozására, így a kormány javaslata nemcsak a z ellenzék kritikáján vagy mérlegén mérettetik meg, hanem a jelenlegi hatályos szabályozásén is. Nézzük az információs önrendelkezési jogra vonatkozó részeket! 1996ban készült ez a része a törvénynek, Kuncze Gábor akkori belügyminiszter terjesztette a Ház elé. Ez még a Hornkormány idejében kiegészült egy idetartozó törvényjavaslattal, az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvénnyel, ami azért lényeges és fontos, mert előírta ezen iratok minősítésének, tehát a titkosságuknak a felülvizsgálatát - ahol ez nem történik meg, ott elvész ez a minősítés , előírta a háromévente szükséges felülvizsgálatot a minősített iratokra, és rendelkezett arról, hogy a Történeti Hivatalnak át kell adni azokat az iratokat, amik a demokratikus nemzetbiztonsági szolgál atok működéséhez, törvényben meghatározott feladataik ellátásához nem szükségesek. Ennek első lépését még a Hornkormánynak kellett megtenni az 1980 előtt keletkezett iratok esetében; a második rész feladata ránk várt, és ezt teljesítettük is: az 1980 és ’ 90 között keletkezett iratokat átadtuk a Történeti Hivatalnak, illetve még felülvizsgáltuk a ’80 előtt keletkezetteket, és számos olyat találtunk, ami nem szükséges a törvényes feladatokhoz, azt is átadtuk a Történeti Hivatalnak 2000. február 28án. Szóval , van egy ilyen szervezet, működik. Nézzük, hogy mi történt tulajdonképpen, ami ennek a szervezetnek a működését javította. 2001ben történt a törvénynek a módosítása, ami pontosította az érintetteknek az iratbetekintési jogát; kiszélesítette az áldozatok iratmegismerési lehetőségeit, és szabályozta az elhunyt érintettek hozzátartozóinak a betekintési jogát; tágította az iratok tudományos kutathatóságát, ugyanakkor az áldozatok magánéletének fokozottabb védelmet biztosított; bővítette az érintettek jogainak érvényesítésével kapcsolatos előírások körét, amelyekben a hivatal adatot szolgáltat más
