Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 25 (22. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az állambiztonsági szolgálatok történeti levéltára létrehozásáról szóló törvényjavaslat, valamint a közéleti szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozata... - ELNÖK (Mandur László): - TÓTH ANDRÁS (MSZP): - ELNÖK (Mandur László): - KARSAI PÉTER (MDF):
732 14ével húzta meg. Ez az elhatárolás a III/IIIas csoportfőnökség esetében még érthető, hiszen ezen a napon fejezte b e dicstelen tevékenységét és szűnt meg jogutód nélkül. Mivel azonban a törvénytervezet a hírszerzés és a kémelhárítás, valamint a katonai elhárítás tevékenységét is vizsgálja, nem nehéz belegondolni, hogy utóbbiak esetében értelmezhetetlen és rendkívül ves zélyes a határvonalat egy időpontban meghúzni. Ezek a szervezetek tevékenységüket folyamatosan végezték, felelőtlenség tehát az 1990. február 14e előtti iratokat hozzáférhetővé tenni. A hírszerzés, a kémelhárítás, valamint a katonai elhárítás tevékenységé nek ebből a szempontból semmi köze a III/IIIas belső elhárítás megszűnéséhez. A tervezet értelmező rendelkezései arról árulkodnak, hogy a készítők nem ismerik pontosan a belső elhárítás szervezeti felépítését. Erre jó példa a “hálózati személy” és a “harm adik személy” meghatározása. A hálózati személyek körébe a tervezet alapján nem tartoznak bele azok, akik alkalmi kapcsolatként, társadalmi kapcsolatként vagy hivatalos kapcsolatként segítették a belső elhárítás munkáját. Ezek a személyek nem írtak alá bes zervezési nyilatkozatot, általában jelentést sem írásban adtak, tevékenységüket felkérésre vagy önként, illetve alkalmi jelleggel, elsősorban szóbeli tájékoztatással végezték, nevük mégis sokszor felbukkan az úgynevezett ügynöki jelentésekben informátorokk ént. A törvénytervezet ezeket a személyeket harmadik személynek tekinti, így jogállásuk a tervezetben a hozzáférés, a kutatás és a nyilvánosságra hozatal szempontjából megtévesztő, ami által olyan jogokat kapnak, amelynek biztosítása nyilvánvalóan nem volt cél. A tervezet szerint a törvény hatálya alá tartozó iratokban található adatok a törvény erejénél fogva veszítik el minősítésüket. A javaslat meghatározza a fő szabály alóli kivételeket is. Nem határozza meg azonban azt, hogy ezeket a részben vizsgálato t, de mindenképpen értékelést igénylő és államtitok körében maradó kivételeket ki fogja megállapítani. A tervezetben foglalt egyik kivétel alapján hogyan derülhet ki a törvény erejénél fogva, hogy olyan személyről van szó, akit a volt állambiztonsági szerv eknél végzett tevékenysége miatt külföldön beutazási tilalom, büntetőeljárás vagy a testi épsége ellen irányuló bűncselekmény fenyeget? Ki fog erről dönteni? Egy további kivétel szerint nem veszíti el a titkos minősítést az az adat, amelyik olyan személyre vonatkozik, aki 1990. február 15e és 2002. május 26a között a nemzetbiztonsági szolgálatok állományába tartozott. Mi lesz vajon azokkal a nem hivatásos állományú hálózati személyekkel és informátori kapcsolatokkal, akik ebben az időszakban is aktívak vo ltak, de nevük szerepel a 1990. február 15e előtti iratokban? Ők ezek szerint kezdhetnek izgulni? A kivételek körében a tervezet szövege pusztán adatot említ, a felsorolásból viszont kiderül, hogy ezek többnyire személyes adatok. Mi lesz a sorsa annak a s or stratégiai fontosságú titkos információnak, ami ezen iratokon szerepel? Ugyancsak nyilvánvaló képtelenség az a néhány ellentmondás, ami az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvénnyel fennáll. Olyan helyzet áll elő, hogy az, amit egy hatályos törvény, az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvény rendelkezései alapján államtitoknak kellene minősíteni, egy másik törvény, a jelenlegi tervezet szerint nem lesz az. Vonatkozik ez arra a rendelkezésre is, amely szerint mentesül az államtit oksértés jogkövetkezményei alól az is, aki a tervezetben meghatározottak szerint hoz nyilvánosságra adatot. Eszerint van olyan államtitok, amelyet nyilvánosságra lehet hozni. Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló hatályos törvény szerint a jogsze rű nyilvánosságra hozatallal az adat minősített jellege megszűnik, ez azonban csak a titokgazda írásbeli engedélyével nyilvánosságra hozott adatokra vonatkozik. A tervezet ezzel szemben nem mondja ki, hogy megszűnik a minősítés, csupán a büntethetőséget zá rja ki. Vagyis a minősítés marad. Felmerül a kérdés, mi lesz azzal, aki a nyilvánosságra hozott, de továbbra is államtitoknak minősülő adatról ír vagy beszél. Ő büntethető? Miért? A tervezet szerint a megfigyelt személy megismerheti és nyilvánosságra hozha tja a vele kapcsolatba hozható, hivatalos állományú alkalmazottról és hálózati személyről az annak azonosításához szükséges adatokat. Itt sajnos semmiféle korlátozás nincs, az adatok akkor is nyilvánosságra hozhatók, ha államtitkot képeznek, mivel a tervez et mentesíti a megfigyelt személyt
