Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 25 (22. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az állambiztonsági szolgálatok történeti levéltára létrehozásáról szóló törvényjavaslat, valamint a közéleti szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozata... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
718 Semmiképpen nem célunk semmiféle büntető sz ankciónak az alkalmazása, ennek következtében jogkövetkezmény érthetően nem fűződik a törvényjavaslat alapján feltárt tényhez vagy tényekhez. Egyetlen jogkövetkezmény létezik: ez a közvélemény értékítélete, hogy mindazon adatok ismeretében támogatnake a v álasztók egy személyt vagy egy politikai erőt, amelyikben ilyen személyek találhatók, avagy sem. Úgy ítélem meg, hogy ez a legkeményebb szankció. Előfordul az, hogy valakit hónapokon keresztül támadnak, a legerőteljesebb kampányt folytatják ellene, és mégi s növekszik a népszerűsége - ez történt a miniszterelnök úr esetében is. Az is előfordult nyolc évvel ezelőtt, hogy a Magyar Szocialista Párt akkori elnökét a leghevesebben támadták, mindent elmondtak róla, olyat is, ami egyébként abszolút nem volt igaz, a Magyar Szocialista Párt 1994ben mégis megnyerte a választásokat. Ennek következtében azt kell hogy mondjam, hogy mindazok, akik jogi szankciókat kívánnának fűzni a múlt tényeihez, azok lényegében a választók értékítéletét szeretnék kiiktatni, és ehelyett adminisztratív korlátozást szeretnének érvényesíteni. Dávid Ibolya alelnök asszony, korábbi igazságügyminiszter asszony úgy érvelt, hogy 1994ben az akkor munkáját befejező parlament tagjaira azért nem lehetett érvényes az 1994. évi XXIII. törvény, mert nem kívántak visszaható hatállyal kötelezettségeket megállapítani. A Fidesz viszont benyújtott egy olyan törvényjavaslatot - ez az, amit a parlament többsége nem vett tárgysorozatba , amelyik mai közszereplő személyeket, ma funkciót betöltőket kívánna öss zeférhetetlenség címén kiiktatni a közéletből, a parlamentből és a kormányzati munkából. Mi ez, ha nem visszaható hatályú kötelezettség megállapítása? Meg kell hogy jegyezzem: önök számos é rvet sorakoztattak fel amellett, hogy milyen komoly alkotmányossági aggályok merülnek fel a két törvényjavaslattal kapcsolatban, arról azonban elfeledkeztek, hogy ez a bizonyos törvényjavaslat nagyon súlyos alkotmányos fogyatékosságokban szenvedett, példáu l meg akart fosztani passzív választójogtól olyanokat, akik számára azt az alkotmány biztosítja, meg akart fosztani közhivatal betöltésétől olyanokat, akik az alkotmány 70. § (4) bekezdése alapján annak a betöltésére jogosultak. Ebből tehát az következik, hogy amikor önök alkotmányossági aggályokat vetnek fel a mostani törvényjavaslattal kapcsolatosan, akkor ezt megalapozottan csak úgy tehetik meg, ha elismerik, hogy az önök által támogatott korábbi törvénymódosító javaslat nagyon súlyos alkotmányossági fog yatékosságokban szenvedett. Nyíltan ki kell mondani, hogy alapvetően alkotmányellenes volt, és nemcsak politikai, hanem alkotmányjogi, szakmai okok miatt sem nyílhatott arra lehetőség, hogy azt a javaslatot a parlament megtárgyalja. De visszatérve a törvén yjavaslat céljához és a szankció problémájához, utalnom kell arra, hogy amikor a törvényjavaslat a múlt szereplőinek tevékenységét, pontosabban nem is tevékenységét, hanem az általuk betöltött státust nyilvánosságra kívánja hozni, akkor azért korlátozza ez t az állambiztonsági tevékenységet végző szervekre, intézményekre, mert ezeknek volt titkos állományú garnitúrája. (14.50) Az nem volt titkos sohasem, hogy kik a Politikai Bizottság tagjai. Az soha nem volt titkos, hogy kik a Központi Bizottság titkárai. A z sem volt titkos, hogy kik voltak a Központi Bizottság osztályvezetői, netán a Központi Bizottság tagjai, kik töltöttek be megyei párttitkári funkciókat, kik voltak a kormány tagjai, az Elnöki Tanács tagjai és így tovább. Tehát ha az az alapvető cél, hogy a nyilvánosságot garantáljuk, akkor értelmetlen lenne olyan funkciókat felsorolni a törvényjavaslat 2. §ában, amely funkciók betöltése mindenki számára ismert. Ami a karhatalmistákat illeti: ezzel összefüggésben is megfogalmazódott az a vád, hogy mi úgym ond a karhatalmistákat valamiféle felelősség alól mentesíteni kívánnánk. Meg kell jegyeznem, hogy Horn Gyula maga jelentette ki még a rendszerváltás időszakában, hogy ’5657ben karhatalmistaként szolgált. Ha pedig megnézzük az életkori tényezőket, akkor v ilágosan láthatjuk, hogy a mai közszereplők között karhatalmista már egyáltalán nem vagy csak kivételesen fordulhat
