Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 24 (21. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár:
639 és az ingatlanokat. Öt évvel később, a Mečiarkormány idején az üzemet privatizálták, majd a néhány napja ismételten bizalmat kapott pozsonyi vezetés 1999ben visszavette az állam tulajdonába, é s így újra a szlovák nemzeti vagyonalap részévé vált. Profilja, vegyipari jellege megmaradt, de ma már jelentős összegeket fordít a munka- és környezetvédelemre. Ez azonban nem mindig volt így. Az 197080as években, amikor több száz magyar dolgozott az üz emben, a munkások nem kaptak megfelelő védőfelszerelést, a mérgező gázok akadálytalanul jutottak a dolgozók légutaiba. Számosan dolgoztak a gyár legveszélyesebb helyén, melyet magyarul csak “mosodának” neveztek. Itt 4050 fokos kénes anyag gőzölgött a káda kban. Mindezek miatt még ma is szedi áldozatait a vegyi gyár, hiszen a hetvenes évektől kezdve majdnem két évtizeden át az üzemben huzamosabb ideig munkát vállaló több száz magyar dolgozó közül utóbb megannyian fiatalon, daganatos vagy érrendszeri megbeteg edés következtében hunytak el. A magyar munkásokat a munkaviszony kezdetekor komoly orvosi vizsgálatnak vetették alá, arról azonban már nem tájékoztatták őket, hogy az ottani levegőnek komoly egészségkárosító hatása lehet. Napirend utáni felszólalásom címe “A szlovák Csernobil”, és hogy képviselőtársaim megértsék, miért adtam ezt a címet a felszólalásnak, ezért nézzük azt a párhuzamot, amely az ilyenképpen becsapott és a Csernobilhoz közeli területekre az ottani atomerőműben bekövetkezett katasztrófa után k iküldött magyar kamionosok között adódik. A hetvenesnyolcvanas évek Szlovákiájában és az 1986. áprilisi Magyarországon is magas rangú állami és pártvezetők minden bizonnyal tisztában voltak az emberekre leselkedő veszéllyel, mégsem értesítettek senkit, ha gyták, hogy számos honfitársunk rohanjon a halálba, tragédiát okozva ezzel nemcsak nekik, hanem családjaiknak is. Végül pedig, tisztelt képviselőtársaim, még egy adalék a dimitrovkai munkások tragédiájához: abban az időben érvényben volt egy szabály, amely szerint húsz év munkaviszony után járt volt a korkedvezmény járt volna a munkavállalók számára. Azonban a munkásokat gyárba szállító buszjáratokat tizenkilenc év után megszüntették, lehetetlenné téve így a munkahelyre való eljutást. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, nagyon komolyan el kell gondolkodnunk azon, hogy miként tudnánk segíteni az ily galád módon megkárosított embereken. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm. A kormány részéről Kökény Mihály államtitkár úr kíván reagálni. Megadom a szót. DR. KÖKÉNY MIHÁLY egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Magam is olvastam a Kisalföld szombati cikkét, amelyben az ön által elmondottak rész letesebben fellelhetők. Óvnék azonban a pánikkeltéstől és a megalapozatlan összehasonlításoktól, azt gondolom, hogy alaposan meg kell nézni ezt az ügyet. Tájékozódtam, és elmondhatom önnek és a tisztelt Háznak is, hogy ismereteink az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat gyorstájékoztatása alapján egyelőre korlátozottak. A munkavégzés körülményeire, az alkalmazott technológiára, a vegyi anyagok által okozott expozíciókra, a munkahelyi légszennyezettség mértékére, esetleges időszakos orvosi alkalm assági vizsgálatok eredményeire, és még sorolhatnám, egyelőre nem rendelkezünk információkkal, tehát erre vonatkozó értesüléseink nincsenek. Tehát nem tudjuk most azt megítélni, hogy a megbetegedést adott munkahelyi körülmények közötti foglalkoztatás okozh attae. A tudósításban ráktól agyvérzésig nagyon sokféle betegség szerepel, nem mindegyikőjük hozható okokozati összefüggésbe esetleges vegyi anyagok által okozott kárral. Tehát én mindenképpen óvatosságot tanácsolnék az értékítéletben. Ugyanakkor azonban szeretném önnek elmondani, hogy a hozzászólása alapján is és már a sajtóban megjelent tájékoztatásra figyelemmel is az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat felveszi a kapcsolatot a szlovák partnerszervekkel, tájékozódni fog, megnézzük, hogy mi lyen mértékig tudjuk felkérni azokat az embereket, akik ott dolgoztak, kívánnake részt venni
