Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 24 (21. szám) - A Magyar Köztársaság 2001-2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 2001. évre vonatkozó részének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szájer József): - GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP):
600 Az ellenzék részéről az elmúlt héten az is elhangzott, hogy a mezőgazdaságban a nagybirtokok nem életképesek, azok mindig tönkrementek. Azt felejtik el a tiszt elt ellenzéki képviselőtársaim, hogy az agyontámogatott, jól felszerelt európai kisebb birtokok egyedüli versenytársai csak a korszerű, méretüknél fogva hatékonyabb, nagyobb üzemek lehetnek, hangsúlyozom, a tömegárutermelés tekintetében. Ez különösen igaz a gabonatermesztésre és a tejágazatra, ahol az egységes, jó minőség alapvető fontosságú. Nem is beszélve az integrátori tevékenységről, amely létfontosságú a kistermelők fennmaradása érdekében. Az is furcsa, hogy a Fidesz felfogása szerint a családi gazda ság kategóriába jól beleférnek a több ezer hektáros, óriási méretű, tejelő tehenészetekkel rendelkező privatizált állami birtokok. Hogy ez mennyire így van, néhány ÁSZmegállapítást ismertetnék a magánosításukkal kapcsolatban. Amellett, hogy az értékesítés ükről rendelkező kormányhatározat több törvényt is sértett, ahogy ezt már az elmúlt héten ismertettem, furcsa dolgok történtek a privatizációt megelőzően is. Többek között az ÁPV Rt. lemondott a társaságok által bérelt állami földterületek után járó földbé rleti díjról, ami 330 millió forint bevételkiesést jelentett az államnak. Tette ezt elemi károkra való hivatkozással, annak ellenére, hogy az összeg már eleve halasztott volt, és kárenyhítés címen eleve csökkentett díj került megállapításra. Az egyeztetést követően az ÁPV Rt. az osztalékbevételektől is eltekintett. A fentiek azért is elgondoltatóak, mert a vizsgált évben az átadott társaságokkal kapcsolatban költségek is felmerültek. Három társaság - Dalmandi, DélPest, Gödöllő Rt. - egy hónappal az értékes ítés előtt 750 milliós tőkeemelésben is részesült, ezen túl a Fejlesztési Bank a tulajdonosi kölcsönökre is garanciát vállalt. Az MFBnek történő ingyenes átadás kapcsán az ÁPV Rt.nek a helyi önkormányzatok felé belterületi földekkel kapcsolatos fizetési kötelezettsége is keletkezett, közel félmilliárd forint értékben. A kormányrendelet szerint a vevők azok a társaságok lehettek, amelyeket a mezőgazdasági társaságok dolgozói, valamint a dolgozók által alapított társaságok hoznak létre. A határozat alkalmaz ásában dolgozóknak kell tekinteni a társaságok munkavállalóit, vezető tisztségviselőit és a felügyelőbizottság tagjait. Az igazgatóságok és a felügyelőbizottságok összetételét természetesen ehhez a helyzethez igazították. A privatizációs törvény szerint a vezetői és munkavállalói kivásárlás csak egy összegben készpénzért történhetett volna, a kormányhatározat törvénytelenül halasztott fizetésű hitelkonstrukció mellett döntött két év türelmi idővel, 3 százalékos kamattal, húszéves törlesztéssel. Az MFB a vev őknek nyújtandó hitelekhez külön fedezetet is kapott az autópályafejlesztési célú előirányzatból, 12,7 milliárd forint értékben, ami teljesen érthetetlen, hiszen két év türelmi idejű, húszéves visszafizetésű konstrukcióról volt szó. A kormány további 20 m illiárd hitelről is intézkedett a már magánosított társaságok részére. A két említett hitelcsomag már meghaladja a társaságok nyilvántartási értékét. A fentiek alapján el kell gondolkodni azon, hogy kinek is volt hasznára ez a tranzakció, az ellenzéknek pe dig azon, hogy ennyi támogatás hány családi gazdálkodó megerősítését segíthette volna. Az ellenzéki képviselők gyakran emlegetik - most is elhangzott - a gazdahiteleket és a Széchenyitervben juttatott támogatásokat. Az teljesen vilá gos, hogy akinek jó politikai kapcsolatai voltak, az akár hobbilovak tartására vagy már rég bezárt telep működtetésére is kapott gazdahitelt, vagy fedezet nélküli panzióépítésre is kapott támogatást. Az újságokban az is olvasható, hogy bizonyos Széchenyit ervből külföldiek is részesedtek. Továbbá az is nyilvánvaló, hogy nemcsak kis- és középvállalkozások voltak a projekt haszonélvezői. Támogatást kapott többek között a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, amely kilenc pályázatot nyert el. Ráadásul kettő, amelynek a beérkezése egy napon történt, teljesen megegyező összeggel került elbírálásra. Azt csak remélhetjük, hogy nem fizettek ki kétszer 172 milliót. Támogatást kaptak olyan kisvállalkozások, mint a Budapesti Távhőszolgáltató Rt., Budapesti Elektromos Művek, B ékés Megyei Vízművek, HajdúBihar megyei önkormányzat, esztergomi bazilika, és még sorolhatnám. Volt olyan támogatott, idézőjelbe téve: magyar kisvállalat, aki Cipruson regisztráltatta magát. Köztudott, hogy ezt a szigetet nem csak turistaparadicsomként sz okták emlegetni.
