Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 24 (21. szám) - A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter):
554 az új feltalálói tevékenységen alapuló és iparilag alkalmazható találmány helyezhető szabadalmi oltalom alá. Nem lehet majd lefogla lni sem szavakat, sem mondatokat kizárólagos használat céljára, hiszen ezek a szavak és kifejezések nem ipari termékek; de nem lehet e törvény alapján sem a gulyásleves, sem a krumplis tészta széles körben már ismert és használatos receptjét szabadalmaztat ni, mert ezek szintén korántsem új termékek. Egy nagyon lényeges dologra azonban nem kaptam választ, s emiatt álltam föl ebben a vitában: ez pedig a törvény anyagi következménye. Minden műszaki életben járatos ismerősöm, amikor a véleményét kérdeztem erről a törvényjavaslatról, azt kérdezte először, hogy ennek a törvénynek a hatására mennyivel drágulnak meg a szabadalmi oltalommal járó kiadások. Remélem, hogy erre előbbutóbb egyértelmű választ kapunk az előterjesztőtől. Amúgy példátlanul gazdag indoklás fű ződik ehhez az előterjesztéshez, a 41 oldalas törvényjavaslathoz ugyanis 88 oldalnyi indoklás társul. Az indoklásban vannak arra utalások, hogy fordítási költségek, uniós szakértői díjak felmerülése, eleve a több országra történő bejelentés miatt várhatóan növekednek a díjak, de ezek mértékéről semmi konkrétabbat nem lehetett megtudni. Ezt lényeges hiányosságnak érzem, hiszen bármilyen szakszerű is egy törvény, bármennyire alkalmazkodik is az uniós jogszabályokhoz, ha hatására túl sokan kiszorulnak a szabad almazók köréből egyszerűen csak az anyagi követelmények hiánya miatt, akkor ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása bizony erősen kétséges. Soksok példát tudok magam is arra mondani, hogy filléres devizagondok és a korabeli pártállam kicsinyessége, torz szemlélete miatt hány magyar találmány nem itthon hasznosul. A hetvenes évek végén Mezei András indító gondolataival még országos vita is kerekedett: “Ilyen gazdagok vagyunk?” címmel, amelyikben konkrét esetek tucatjait sorolták fel a vitában részt vevők, hogy hány hazai találmány haszna sikkadt el a vállalatvezetők garasoskodása, ostobasága vagy egyszerűen az irigysége miatt. Ismeretes, hogy a Kádárkori szocialista pártállam idején találmányaik hasznosítása érdekében tudósaink közül sokan vagy külföldre t ávoztak, vagy vállalták azt, hogy itthon maradnak, de akkor elfelejtődik a találmányuk. Lényegében csak azok szereztek valamicske elismerést, akik találmányuk szabadalmi eljárásába mint feltalálókat bevonták feletteseiket, s ennek hatására nagy nehezen meg mozdult a korrupciós, bürokrata pártállami gépezet is. Nem hivatkozom mindössze csak két példára. Az egyik a bűvös kocka esete, amelynek sem a gyártására, sem a forgalmazására nem sikerült megnyerni az akkori állampárti vállalatvezetőket, s ennek a tudatla nsággal vagy ostobasággal vegyes irigységnek az ország látta a kárát soksok milliárd forint erejéig. Nem csengett le még ma sem ez a találmány, mert minden nemzedéknek újra meg kell tanulnia e kocka révén a térlátás képességét. Hasonlóan évente sok milliá rd forintnyi bevételtől fosztották meg az országot a Budapesti Rádiótechnikai Gyár kisstílű vezetői, akik a nálunk feltalált flopi termelésétől és forgalmazásától zárkóztak el. Csak gondoljunk bele, hogy a világon legalább egymilliárd számítógép flopiszüks égletét Magyarország termelhette volna meg, ha ezt nem akadályozzák meg a gyár élére kinevezett pártbürokraták! A feltalálónak még azt is megtiltották, hogy bármilyen kapcsolatot teremtsen a találmány hírének hallatára idesereglő világcégek képviselőivel. Ha más indokot nem találtak ki annak érdekében, hogy csuklóztassák a feltalálókat, mindig jól jött a devizahiány indoka. A gyár nem fizette be a szabadalom fenntartásának költségeit, és az ország a következő évtizedben tíz- és netán százmilliárdoktól esett el. Az említett példák azt érzékeltetik, hogy a szakmában járatlan vezetők számára még a csekély szabadalmi díj is elviselhetetlenül soknak tűnik, és ennek az ország látja a kárát. Ezért is nagyon fontos lenne arra vá laszt kapnunk, amit, ismétlem, sem a törvényjavaslat indoklása, sem pedig az előterjesztés mint fontos információt nem tartalmazott, hogy milyen nagyságú díjemelkedés várható ennek a törvénynek az elfogadását követően. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Ta ps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) :
