Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 24 (21. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény, valamint a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavasl... - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz):
530 dicsekvésnek venné azt a száraz tényközlést, hogy a Fidesz és az MKDSZ, önmagát az említett e gyesek közé tartozónak érezvén messzemenően tiszteli a logikai szempontokat. Ezért már most elöljáróban megnyugtatásul bejelentem, hogy elfogadjuk a minősített, kétharmados többséget igénylő törvényjavaslat 1. § (1) és (3) bekezdését, 2. §át, vagyis a jav aslat túlnyomó részét, ugyanakkor nem fogadjuk el a költségvetéssel kapcsolatosan az 1. § (2) bekezdését, valamint a 3. és a 4. §okat. Az álláspont indokolása ugyancsak a logika szilárd talaján állva egyszerű, érthető és következetes. Ha valaki a valóságn ak megfelelően követte és értékelte a bírósági szervezettel kapcsolatos vitákat, az meggyőződhetett arról, hogy soha nem elleneztük az ítélőtábla létrehozását, mert az teljes mértékben megfelel a magyar jogtörténeti hagyományoknak. Nosztalgikus szubjektív szempontként a felsorolásaimban bátorkodtam megemlíteni, hogy ügyvédkedésem hajnalán és a valóságos bírói függetlenség alkonyán még tárgyalhattam a debreceni ítélőtáblán, másrészt régiúj bírósági szintként igazságszolgáltatási szempontból az ítélőtábla ny ilván célszerű, mert mentesíti a Legfelsőbb Bíróságot a megyei bíróságokról érkező fellebbezési ügyek elbírálásától, és lehetőséget biztosít az egységes bírói gyakorlat kialakításához szükséges valóságos feladatok maradéktalan ellátásához. A vita csupán ab ban jelentkezett, hogy mikor és hány ítélőtábla és hol kerüljön felállításra. Szerettük volna, ha ennek eldöntésénél nem merev hatalmi látszat presztízsszempontok, hanem az igazságszolgáltatás zavartalan működésének valóságos érdekei és az állampolgárok és szerű, indokolt igényei érvényesülnek. Ez a reményünk sajnálatos módon beváltatlan maradt, és legfeljebb azzal vigasztalhatjuk magunkat, hogy több is veszett Mohácsnál. Ahogy mondani szokták, post festa vagyunk, hiszen az Országgyűlés 2002. július 9én 200 3. január 1jétől három, majd 2004. január 1jétől további két ítélőtábla létesítéséről döntött. Lelkiismeretfurdalással térnék nyugovóra, ha legalább egy tényt nem említenék újból és ismételten. Akiknél a kétszer kettő eredményének a megállapítása is hat almi kérdés, azok a három, illetve öt ítélőtábla létesítését a hasra ütés mértékétől függően azzal indokolták, hogy a szegény ítélőtábláknak évente 12 ezer, sőt aki nagyobbat ütött, az azt mondta, hogy 17 ezer üggyel kell megbirkózniuk. A valóságban azonba n az általunk javasolt egy helyett több ítélőtáblához sem a Szentszéktől, sem a messzi Burundiból nem érkezhetnek ügyek, csak a magyar megyei bíróságoktól, a jelenlegi illetékességi és hatásköri szabályok szerint, s ezek éves száma - tessék már egyszer meg nézni a nagyra becsült Országos Igazságszolgáltatási Tanács beszámolóit, a legutolsó, a 2001. évről szóló beszámoló szerint - nem több és nem kevesebb 8221 ügynél, vagyis még a 2000. évinél is kevesebb, és ugyancsak a beszámoló szerint a túlterhelt Legfels őbb Bíróság évente 17 400 ügyet, tehát a 8200nak több mint a dupláját intézi el önmaga. Ezek után már nem tudunk róla beszélni. Ezzel a mennyiséggel egy ítélőtábla nyugodtan és vidáman végezne. Az azonban nem vitás - hogy rátérjünk a törvényjavaslatra , hogy egy ítélőtábla zavartalan működéséhez is elengedhetetlen a Bsz. 23. és 89. §ának, valamint a Bjt. említett pontjának a módosítása, és ezt már akkor megszavaztuk volna, ha ezt a minősített, kétharmados többséget igénylő törvénymódosítást nem kapcsoljá k össze a három, illetve öt ítélőtábla felállításáról szóló, általunk a kifejtettek miatt csupán - nem elutasítással, hanem - tartózkodással fogadott, feles elfogadást igénylő törvényjavaslattal. Viszont a Bsz. 39. §a és az ügyészségi törvény módosításána k az égvilágon semmi köze az ítélőtábla működéséhez, valamint, állítom, a bírói függetlenséghez, és számunkra nehezen értelmezhető a módosítás bármilyen indoka. Szeretném egyértelműen kijelenteni, hogy az Európai Bizottság előre jelzett, a magyar igazságsz olgáltatás helyzetét várhatóan elmarasztaló országjelentésétől függetlenül is messzemenően nyitottak voltunk és vagyunk a kétharmados többség birtokában 1997ben csont nélkül keresztülhajszolt és áldásainak, valamint kedvező hatásainak élvezetében a mai na pig nélkülözött bírósági reformnak elnevezett törvénycsomag rendelkezéseinek nyugodt és megfontolt felülvizsgálatára és egy, az igazságszolgáltatás hatékony működését biztosító és a polgárok jogos
