Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 24 (21. szám) - A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - CSAMPA ZSOLT (MDF):
522 nagyonnagyon messze vagyu nk még attól az időtől, amikor a nők és a férfiak azonos munkáért azonos bért kaphatnak. És meggyőződésünk szerint az élet minden területén, a közbeszédben, a médiában minden közszereplő részéről nagyonnagyon felelősségteljes magatartásra van szükség, hog y egy előítéletmentes kommunikáció folyjon minden olyan kérdésben hazánkban, amely a férfiak és a nők egymáshoz való viszonyát és a társadalomban elfoglalt helyét illeti. Ilyen szimbolikus lépés ez a módosító javaslat is, melynek természetesen nagyon sok gyakorlati következménye van; ezekről előttem szóló képviselőtársaim részletesen beszéltek. Azt gondolom, érdemes megvizsgálnunk azt, hogy mi az az üzenet, amely a magyar társadalom számára kirajzolódik ebből a javaslatból, mi a belső szimbolikus tartalma, ha tetszik, ennek a módosító javaslatnak. Ez a módosító javaslat egy lépés egy úton, egy olyan úton, amely elvezet minket egy olyan társadalomba, ahol a házasságról mint a társadalom alapvető intézményét, a családot formalizáló jogintézményről mindannyian - vagy a lehető legtöbben - úgy gondolkodunk, hogy abban egymással egyenrangú felek szerepelnek, egymással egyenrangú felek kötnek szerződést. Hiszen a házasság felfogása, amely sajnos ma Magyarországon is sokakban él, az az elavult felfogás, mely szerint a férfinő kapcsolat a házasságban aláfölé rendeltségi viszony, a férfinő kapcsolat a házasságban valamifajta tulajdon- és birtokviszonyt is kifejez a két személy között - ez mindenképpen elavult. Az az ország, az a társadalom, amelyben élni szeretnénk, reményeim szerint mindannyian, akik ebben a Házban ülünk, olyan ország és olyan társadalom, amely ezt a jogintézményt, a házasságot, mondom még egyszer, egyenrangú felek közötti szerződésnek tekinti, és nem ismer el, sem formailag, sem szimbolikusan, burk oltan aláfölé rendeltségi viszonyokat. Ezért mondtam azt, hogy az az intézkedés, amelyre most készülünk, látszólag a férfiaknak ad egy jogot, mégis a női esélyegyenlőség felé vezető úton egy komoly lépés. Ha már erről a kérdésről beszélünk, akkor azt is e l kell mondanom, hogy fiatal emberként, aki előtt ez a, ha tetszik, probléma, a házasság problémája még egy megoldandó feladat a későbbiekben (Derültség. Dr. Salamon László: A következő száz nap!) , meggyőződésem, hogy nagyon sok korombeli fiatal van, aki ö römmel fogja üdvözölni ezt a javaslatot, és nagyon sok korombeli fiatal van, akinek ez az értékvilág, ez a normarendszer, melyben a férfi és a nő teljesen egyenrangú, elfogadható, és nem számít szokatlan dolognak az, ha egy férfi fel kívánja venni a női cs aládnevet, nem számít szokatlan dolognak az, ha a felek úgy döntenek, hogy közös családnevet választanak és közös gyermekeiknek ezt a közös családnevet adják tovább; szóval nagyon sok olyan fiatal van, akiknek ez magától értetődő természetességgel adódik, és akik meggyőződésem szerint minden bizonnyal örülni fognak ennek. Azonban ne feledjük el, amikor ezekről a kérdésekről beszélünk, hogy az előttünk álló időszakban számos feladat vár a magyar jogalkotásra a férfi és női esélyegyenlőség problémakörében, hi szen ma Magyarországon, ha a munkahelyi szexuális zaklatásra gondolunk, ha arra gondolunk, hogy lehete egyenlő munkáért egyenlő bért követelni a nőknek, vagy hogy mi a helyzet a házasságon belüli, a családon belüli erőszakkal, akkor arra kell jutnunk, hog y a jogalkotónak bizony soksok feladata van még; lehet, hogy kevésbé szimbolikus erejűek, és lehet, hogy nagyobb praktikus erővel bírók, mint ez a mostani javaslat, de ne feledkezzünk meg ezekről a kérdésekről sem a későbbiekben, hiszen ezek a mai magyar társadalom létező, élő problémái, amelyeket nem kerülhetünk meg, amelyekkel jogalkotóként kötelességünk foglalkozni. E gondolatok jegyében kérem tisztelt képviselőtársaimat a Szabad Demokraták Szövetségének frakciója nevében, hogy támogassák az előttünk fe kvő törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti padsorokból. - Dr. Csáky András tapsol.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm, képviselő úr. A következő hozzászóló a Magyar Demokrata Fórum képviselője, Csampa Zsolt úr. Képviselő úr, öné a szó. CSAMPA ZSOLT (MDF) :
