Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 18 (20. szám) - A Magyar Köztársaság 2001-2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 2001. évre vonatkozó részének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - MOLNÁR ALBERT (MSZP):
438 összehasonlítani, mert - gondolom, az államtitkár úr is elfogadja - az egy nagyon rossz időszak volt a kezdet kezdetén, a szociálliberális kormány kormányzása idején. Viszont azt tudni kell, hogy az ISPA esetében eredményes felhasználás történt, de az utófinanszírozás, tehát későbbi fizetés miatt ezek 2002re áthúzódó tételek voltak. Itt eredményes pályázatok voltak, hogy csak a szennyvíztisztítóra vagy vasúti hálózatfejlesztésekre utaljak. Itt kell megemlítenem a valótlan állítás helyreigazításaként, hogy autópálya és gyorsforgalmi út építésére háromévi próbálkozás után sem kaptunk az Uniótól ígéretet és támogatást. A SAPARD esetében valóban nagyon kritikus és rossz helyzetet örököltünk. Ott nem az intézményrendszer felállításával volt probléma és van probléma ma is, mert van mit tenni, hanem az akkreditálásával, azaz az előző, a cselekedetek közbeni és utólagos pénzügyi eljárások kivitelezésével, ezen intézmény nek az akkreditálásával. Itt még a bolgárok is megelőztek bennünket, nem lebecsülve az ő teljesítményüket, hiszen európai szinten kiválót nyújtottak. A Phareprogramokban 2001ben sikerült elérni a polgári kormánynak azt, hogy nem a három keletmagyarorszá gi régió, hanem mind a hét régió a Phareprogramokba tükörprogramokon keresztül is bekapcsolódhatott. Örömmel mondom, hogy a felkészülés és a tanulás időszakában a Phareprogramok Magyarországon 2001ben teljesedtek ki. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péte r) : Köszönöm szépen. Folytatjuk az írásban előre felszólalásra jelentkezett képviselők felszólalását. Következik Molnár Albert képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából; őt követi majd TuriKovács Béla, a Fidesztől. MOLNÁR ALBERT (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma nagyon sokszor elhangzott ebben a Házban, hogy vajon milyen év volt a 2001es esztendő. Különböző válaszok születtek. Áttanulmányozva a papírokat én azt mondom, hogy sok kal jobb is lehetett volna. Ezt a gondolatomat próbálom a következőben alátámasztani. A 2001es esztendő volt az a magyar gazdaság életében, amikor a hosszú évek óta magas gazdasági növekedés trendje megtört. Mint tudjuk, előtte jó pár éven keresztül 5 szá zalék feletti gazdasági növekedést produkált a gazdaság, és azt is tudjuk, hogy 3,3 százalékra csökkent a növekedés. Ez volt az az év, amikor negyedévről negyedévre csökkent a gazdasági növekedés. Csak azért, ha valaki azt mondja, hogy a környezetünkben is így van, és a külső körülmények valóban romlottak számunkra, azt tudom mondani, hogy Csehország ugyanebben az időben 6,8 százalékkal növekedett. Akik velünk összehasonlíthatók: Szlovákia 6,8 százalékkal növekedett, vagy Románia 8,2 százalékkal növekedett. Ez volt az az esztendő, amikor a gazdasági növekedés motorját adó export 118 százalékról 107 százalékra esett. Ez volt az az esztendő, amikor a minimálbérnövekedésből az államháztartás több bevételre tett szert, mint akinek szánták, vagyis a munkavállaló knak. Ez volt az az esztendő - és nem az első , amikor az inflációt tudatosan alátervezte a kormányzat, 50 százalékkal, nem is kevéssel. Ebből persze számtalan bonyodalom született. Az első és legfőbb megállapítás, amit tennék, hogy az előirányzatok és a teljesítés jelentős eltérést mutat a 2001es esztendőben. Ebben a probléma az, hogy szinte a magyar gazdaság valamennyi ágazata, költségvetési szerve forráshiánnyal küzd és, számos területen azt tapasztaljuk, hogy még a betervezett összegek sem lettek elkö ltve. Én találomra kiválasztottam néhány ágazatot, az egészségügyi ágazatot például. Míg 2001ben 132 milliárd költségvetési előirányzatot terveztünk neki, addig ténylegesen 109 milliárd forintot használtak fel. A központi beruházásoknál a 7,8 milliárdból csak 4,5 lett, a működtetés 124 milliárdjából pedig 104 milliárd. Ez azért aggasztó, mert valamennyien tudjuk, hogy a kórházak milyen körülmények között dolgoznak, milyen az ápolónőhiány, a kórházak műszaki színvonala, és még ebből is gyakorlatilag ennyi p énzt nem költöttünk el, pedig beterveztük.
