Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 18 (20. szám) - A Magyar Köztársaság 2001-2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 2001. évre vonatkozó részének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - SZIJJÁRTÓ PÉTER, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
360 Megállapítható, hogy a magyar gazdaság négy éven keresztül jó ütemű, folyamatosan 4 százalék feletti növekedést produkált annak ellenére, hogy a világgazdaságban kedvezőtlen folyamatok mentek végbe, egyértelmű recesszió volt tapasztalható, és világszerte hatalmas mértékű áremelkedések voltak jellemzők. Annak ellenére tehát, hogy ezen folyamatok az év második felében már éreztették is hatásukat hazánkban, gazdasági mutatóink rendre kedvezően alakultak, gyakran még a NyugatEurópára vonatkozó knál is kedvezőbben. Ilyen volt például maga az infláció, amely 2001ben 9,2 százalékos mértéket mutatott, ezzel messze alatta maradt mind a ’96., ’97. és így tovább, de még a 2000. évre vonatkozó 9,8 százalékos értéknek is. A munkanélküliségi ráta is foly amatos csökkenést mutatott, például az 1995ös 10,2 százalékhoz képest tavaly már csak 5,8 százalékon állt, a foglalkoztatottak aránya pedig öt év alatt csaknem 3 százalékpontos növekedés után elérte a 39,4 százalékot. Mindezen mutatók javulásával egy időb en a központi költségvetés bruttó adóssága esetében egyértelmű folyamatos csökkenést figyelhettünk meg, hiszen míg például 1996ban a bruttó hazai termék 71,5 százalékát is elérte, addig tavalyra már 52 százalékra lecsökkent. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy érdemes néhány pillanatra elidőznünk annál a kérdésnél, hogy vajon mik, illetve kik állnak ezen remek teljesítmények mögött. Nos, tisztelt Országgyűlés, a gazdasági növekedés egyik fő motorja a középtávú nemzeti gazdaságfejlesztési program volt, amelyet Széchenyiterv néven indított útjára a polgári kormány. A Széchenyiterv a tavalyi év folyamán kis híján 14 ezer vállalkozónak okozott könnyebbséget, illetve mozgatta meg a fantáziáját, mint ahogy azt ma már itt hallottuk, ennyien pályáztak u gyanis a Széchenyiterv által kínált forrásokra; közülük nagyon sokan sikerrel is tették ezt, hiszen az elbírált pályázatoknak mintegy háromnegyede nyert is. A központi források mindegyik forintja a magántőke további négy forintját mozgatta meg, így közel 300 milliárd forint áramlott be a gazdaságba. A tavalyi év végére eljutottunk oda, hogy rendkívül sok bérlakás épült a Széchenyiterv keretében, és megközelítőleg 30 ezer új munkahelyet regisztrálhatunk. Az ország sikerének egyik oka tehát az volt, hogy a vállalkozók az elmúlt négy évben elkezdtek hinni abban, hogy tudásuk és tehetségük összhatása minden másnál erősebb. A polgári kormányzás négy éve alatt lehetőségeik folyamatosan bővültek, és ezt a folyamatot a Széchenyiterv jelentősen fel is gyorsította. Az új, hatalomba lépő kormány azonban egyik első lépéseként feldarabolta a Széchenyitervet, majd a pályázatok egy részét megszüntette, és csak azokat a programokat hagyták életben, amelyeknek költségvonzatát minimálisnak ítélték. (Közbeszólások az MSZP s oraiban.) A legtöbb pályázatot vonzó és a lakosság széles rétegeire kiterjedő, vállalkozáserősítő és energiatakarékossági programot szinte teljes egészében befagyasztották, mondván, a pályáztatás folyamatához szükséges források elapadtak. Az összesen 30 al program közül, amit a kormány tárgyalt, 9 azonnali hatállyal megszűnt, 13 esetében pedig a jövőben már nem lehet pályázatot benyújtani. Könnyű kiszámolni, tisztelt képviselőtársaim, hogy mindössze 8 alprogram maradhatott életben. Az egyes alprogramok megsz üntetése pedig elsősorban a kis- és középvállalkozókat, a turizmust és az innováció területének további fejlődési lehetőségeit sújtja. Képviselőtársaim! Ha a felszólalás elején vázolt szerkezet szerint haladunk, akkor vizsgálnunk kell azt is, hogy az állam i működés mennyire volt átlátható az adott időszakban, erre a kérdésre pedig az Állami Számvevőszék jelentéséből kaphatunk választ. A jelentés megállapítja, hogy javulás érzékelhető a költségvetési intézményi gazdálkodás és feladatellátás színvonalában, a törvényességi, pénzügyi szabályossági követelmények megtartásában, és számos szerkezeti, valamint tartalmi korrekció következett be a helyi önkormányzatok költségvetési kapcsolatainak szabályozásában. A kiegészítő támogatások rendszere átláthatóbbá vált, a forráshiányos önkormányzatok támogatása pedig egyre inkább objektív számításokon alapul. A jelentés szerint a kincstári nyilvántartási rendszer alkalmassá vált a költségvetési törvény végrehajtásának önkormányzatonkénti és jogcímek szerinti regisztrálásár a, az év végi tételes elszámolásra. Lehetővé vált az államháztartási rendszerek
