Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. december 11 (42. szám) - Az Országgyűlés téli rendkívüli ülésszakának és annak első ülésének összehívása - ELNÖK (Mandur László):
3530 Idézzük a közelmúlt két fájdalmas tragédiáját: azt, amikor az apa irtotta ki a családját, és azt, amikor a többgyerekes fiatal anya tette ugyanezt. Mindkét család a közösség előtt nyitott életet élt, ám a váratlanul kirobbanó tragédiák oka ma is titok. Az elmúlt alkalommal a családi agresszió végtelen múltba nyúló gyökereire utaltam. Most, hogy a tényeket létrehozó gyakorlatról kell gondolkodnunk, a probléma mélysége mellett annak kiterjedtségét is vizsgálnunk kellett. A külföldi sajtó ismeretében jól látható, hogy ez nem sajátosan magyar kérdés. A családi erőszakkal, annak tragédiáival az Európai Unió - mint általános problémával - egyre többet fogla lkozik. A kiterjedt méretek pedig csakis arra ösztönözhetnek, hogy a magunk lehetőségei szerint mindent elkövessünk a javulás érdekében. A gyakorlatot vizsgálva arra a következtetésre kell jutnunk, hogy bármit tenni csak nagyon óvatos, tapintatos, tájékozo tt módon lehet. Örülhetünk, hogy végre rendőrségi ügy lesz a szellemileg, lelkileg, fizikailag válságba sodródó zaklatás, hiszen nem kell hirtelen indulati viharnak kitörnie; az újabb kutatások szerint a különböző családi kapcsolatokban a hosszú távú mentá lis stressz neurotizál, az idegrendszert, sőt az immunrendszert is tönkreteszi. A zaklatásra való panaszkodást mégsem szabad ellenőrzés nélkül elhinni és megtorolni. (11.20) Nézzünk körül a hajléktalanok között! Vajon mindig igaze az a döntés, amely a fér fit távolítja el a családból, a lakásból? Tudjuk, hogy a megélhetés mindmáig két emberre van méretezve, s tudjuk azt is, hogy legyen bár valaki festőművész vagy tanár, becsületes úton egy életben egy lakást szerezhet. Mi lehet az oka annak, hogy a hajlékta lanság ma jellegzetesen férfi életforma? A törvényhozásnak nem volna szabad átesnie a ló másik oldalára. Tisztelt Ház! A családi agresszió gyakorlata azt is megmutatja, hogy itt nem egyenes vonalú, egyenletes mozgásokról van szó, hanem mindig rendkívül kom plex problémákról. Most csak egy motívumot említek: az agresszió nemcsak a családtagok gondja lehet, hanem talán még súlyosabb a családba kívülről behatoló agresszió. Ki ne hallott volna olyan esetet, hogy pénzért - talán éppen drogra - gyerekek zsarolnak gyerekeket? A gyerek pénzt csak lopni tud otthonról - ez többször megtörtént eset , amit azután titkol, elfojt, miatta depresszióba esik, ami felborítja a család nyugalmát, neurotizálja a légkört, s a szülők az okot sokáig csak a gyerekükben keresik. Az p edig már az idegrendszer erejétől függ, hogy erre ki hogyan reagál. A családba kívülről behatoló legsúlyosabb gond a felnőttnél is, de egyre inkább a gyereknél is a szenvedélybetegség, legyen az szerencsejáték, ital vagy drog. A legutóbbi különösen, de a t öbbi is kiválóan alkalmas a családi élet tönkretételére. A társadalom összefogásának teljes ereje szükséges ahhoz, hogy bármely életkorban, de leginkább gyerek- és fiatalkorban már az első lépést, az első próbát megakadályozzák. Senki nem tudhatja ugyanis, ki hogyan reagál, hogy mi lesz az utolsó vagy az új esély következménye. Végtelen szomorúság és beláthatatlan felelősség az, ha a törvény, a társadalmi tudatra tett befolyás az ellenkező irányba hat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, a kormány részéről kíváne valaki válaszolni. (Jelzésre:) Nem. Köszönöm szépen. Az Országgyűlés téli rendkívüli ülésszakának és annak első ülésének összehívása ELNÖK (Mandur Lász ló) :
