Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. december 11 (42. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szájer József): - KOCSI LÁSZLÓ, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára:
3505 Mi lenne az egyházpolitikai tevékenység célja? Egyértelműen az, hogy az egyházak össztársadalmat szolgáló tevékenységét segítse, megteremtse a feltételeket ehhez a szolgálathoz szociális területen, oktatási területen, kulturális, egészségügyi területen. Erre egy konszenzussal megszületett törvény lehetőséget is biztosít, ez a '90. évi IV. törvény, melyet mindnyájan ismerünk. Ezt egészítette ki '97ben a CXXIV. törvény, amely az e gyházak finanszírozásáról rendelkezik, és ehhez adott alapot a Vatikánnal kötött nemzetközi szerződés. Sajnos, ez a kapkodó és rögtönző egyházpolitika ezt a három törvényt - köztük a nemzetközi egyezményt is - súlyosan sérti. Tehát ez az össztársadalmi szo lgálat lenne az igazi célja egy olyan egészséges társadalomban, amely közösségekre épül. A közösségekre épülő társadalom a polgári kormány idején három politikai területen kapott prioritást: családpolitikában, egyházpolitikában és nemzetpolitikában. Ez a h árom alapvető közösség, amelyik a társadalom egészséges voltát biztosítja, sérül most többek között azzal, hogy a szociálliberális kormánynak nincsen egyházpolitikája. Néhány részletkérdésre is szerettem volna kitérni, az idő azonban nem engedi. Nem szeret ném, hogy az a megkülönböztetés, ami az elnök úr részéről a szocialista hozzászólót érte, hogy közel egy perccel tovább beszélhetett, nekem is lehetőségemre álljon, ezért ismét visszatérek - csak egy mondattal - az elnöki megbeszéléshez, amelyben a miniszt erelnök egy olyan bizottságot ajánlott, melynek öt egyházi tagja van: ebből az ötből kettő képviseli a hívő emberek 95 százalékát. Enyhén szólva nem demokratikus... Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : A kormány részéről megadom a szót Kocsi László államtitkár úrnak, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumából. (9.30) KOCSI LÁSZLÓ , a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Érdeklődéssel hallgat tam a felszólalását, és néha úgy éreztem, hogy elég sajátos módon ötvöződik a hozzászólásában és az ön által előadott szerepekben az egyházpolitikus, az országgyűlési tisztségviselő vagy a pártfi szerepe. Szeretném, hogyha ebben a kérdésben nyugodt és korr ekt hangon lehetne ebben a Házban beszélni, ezért most szeretnék szigorúan a tárgynál maradni. A Magyar Köztársaságban az állam és az egyház viszonya a demokratikus jogállam követelményeinek megfelelően rendezett. A szétválasztás elve egyértelmű és világos szabályrendszer, és jogi garanciák mentén valósul meg. Ezért joggal lehetünk büszkék arra az együttműködő, jó kapcsolatra, amely az állam és az egyházak között kialakult, és amelyet az Apostoli Szentszék is példaértékűnek ítélt a nyilatkozataiban. Az együ ttműködés hátterét jelentő közjogi konstrukciót a Vatikánnal hosszú tárgyalásokat követően az 1997ben aláírt megállapodás alapozta meg. Az erre épülő hazai tárgyalások és megállapodások rendszere 1997 és 2001 között épült ki, és annak garanciái kiterjedte k az egyedi szerződéseket ténylegesen aláíró egyházakon, így a Magyarországi Református Egyházon, a Magyarországi Evangélikus Egyházon, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségén, a Magyarországi Baptista Egyházon, a Budai Szerb Ortodox Egyházon túl más egyházakra és vallási közösségekre is. A Medgyessykormány hivatalba lépése előtt és rögtön hivatalba lépését követően is jelezte, hogy a kormányzat és az egyházak között kialakult kapcsolatokat azok egyetlen elemében sem kívánja csorbítani. Ezért a kormá ny eddig is mindenben eleget tett, és ezután is mindenben eleget fog tenni a jogszabályokból és a megállapodásokból rá háruló kötelezettségeknek. Ezek végrehajtása terén tudomásom szerint eddig sem voltak fennakadások, akár az egyházi költségvetési finansz írozásról, akár az egyházi ingatlanok tiszai árvízkárokkal összefüggő helyreállításáról, akár a határon túli magyar nyelvű egyházak támogatásáról volt szó. Ezt szolgálta az a kormányintézkedés