Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak

2002. december 10 (41. szám) - Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) - a pénzügyminiszterhez - "Indulhat az állami végkiárusítás Tokaj-Hegyalján, avagy privatizálják a Tokaj Kereskedőház Rt.-t?" címmel - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár:

3354 ELNÖK (dr. Wekler Ferenc)

: Tisztelt Országgyűlés! Hörcsik Richárd, a Fidesz képviselője, interpellációt nyújtott be a

pénzügyminiszterhe

z: "Indulhat az állami végkiárusítás TokajHegyalján, avagy privatizálják a

Tokaj Kereskedőház Rt.t?" címmel. Képviselő urat illeti a szó. DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz)

: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hetekben több napilap is nyilvánosságra hozta azon cégek jegyzékét, amelyekben a Medgyessykormány megszünteti az

állami tulajdoni részt. "Indulhat az állami végkiárusítás?" - fogalmazott találóan az egyik napilap

szalagcíme. TokajHegyalján nagy megdöbbenéssel fogadták a hírt, h

ogy erre a listára rákerült a jelenleg

százszázalékos állami tulajdonú, a térség több ezer kistermelőjét integráló Tokaj Kereskedőház Rt.

is. Erre a hírre országszerte is sokan felfigyeltek. Hogyan is van ez? Az évszázadokon keresztül

elsőrendű hungarikumk

ént számon tartott és fogyasztott tokaji mögül kivonul az állam? Közismert, hogy Magyarországon Hegyalja az egyetlen történelmi zárt borvidék, s annak sorsa

nyilván közérdeklődésre tart figyelmet. De felkapták a fejüket a hegyaljai szőlő- és bortermelők is otthon, akik a tavaszi választások szocialista ígéreteire még jól emlékeznek, miszerint "állami kézben

marad a kereskedőház, megoldjuk a szőlő felvásárlását". Hát hogyan is van ez, tisztelt államtitkár úr?

De hagyjuk a politikát! Bizonyára ön is tudja, ho

gy a rendszerváltozás óta igen nehéz átalakulás vette kezdetét

Hegyalján, aminek sajnos még nem értünk a végére. Kárpótlás, külföldi cégek betelepedése, új

technológia bevezetése, a minőségi szemléletre való áttérés - nem sorolom tovább. 1990 óta minden

eg

yes kormány megértette, hogy az 1993ban újjáalakult kereskedőház a lezajlott privatizáció

ellenére is Hegyalja igen jelentős gazdasági egysége maradt. A piaci tőkehiányos és piaccal nem

rendelkező közel 10 ezer hegyaljai szőlő- és bortermelő mindig kényte

len figyelni arra, hogy mi történik a kereskedőházzal, mert számukra sajnos létkérdés, hogy mikor, kinek és mennyiért tudják

értékesíteni a jó minőségű tokaji szőlőt. Mára sajnos ez az egyetlen olyan cég, amelyik széles körű

termeltetési kapcsolatot tart f

enn velük. A hegyaljai termelők nevében kérdezem államtitkár úrtól, lesze folytatása a hegyaljai

privatizációnak. A kereskedőház privatizációja esetén milyen jövő vár az előbb említett szőlő- és

bortermelőkre? Mert úgy tűnik, hiába termelnek manapság jó m

inőséget, tőke és piac hiányában

mégis lassan ki fognak szorulnak az uniós piacokról, és ha végképp magukra maradnak, akkor sajnos

otthagyják az ültetvényeket. Tisztelt Államtitkár Úr! Mi lesz a tizenhatodik század óta mindig kincstári, tehát állami

tulajd

onban lévő, a Hegyalja legértékesebb szőlőterületével, a Szarvasdűlővel? Mi lesz a tolcsvai

muzeális borkészlettel, ahol 1857 óta több milliárd forint értékű tokajit őriznek? Ha ezt is eladják, az

olyan, mintha a Nemzeti Múzeum egy részét privatizálnák. T

isztelt Államtitkár Úr! Kérem, engedjen meg egy személyes kérdést: szereti ön a magyar

készítésű tokajit? Kérem, nyugtasson meg, hogy mégsem lesz Hegyalján végkiárusítás. Várom megtisztelő válaszát.

(Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc)

: A

z interpellációra Burány Sándor államtitkár úr válaszol. (11.40) BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár

: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársam! Elöljáróban engedjen meg

két megjegyzést. Az első megjegyzésem az, hogy a priv

atizáció nem feltétlenül jelent végkiárusítást,

hiszen azt jó áron is meg lehet valósítani. A második megjegyzésem pedig az, hogy nem feltétlenül

kötődik össze a minőség az állami tulajdonnal, hiszen amikor Kölcsey Ferenc a Himnuszunkat írta,