Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 10 (17. szám) - Dr. Világosi Gábor (SZDSZ) - a belügyminiszterhez - "Megfelelően történt-e a tiszai árvízkárok rendezése?" címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ):
33 alpolgármesternek. Szekeres képviselő úr is ott lakik, talán ő is látta ezt a jelenetet. (Dr. Szekeres Imre közbeszólása.) Nos, a helyzet az, hogy sajnálják a pesthidegkúti és különösen az adyligeti po lgárok, hogy a nemzeti kulturális örökség minisztereként ilyen szégyellnivaló válaszra kényszerítette önt, államtitkár úr, ennek az elmondására. Természetesen nem fogadjuk el a válaszát, és sajnáljuk, hogy Görgey miniszter urat ilyen rossz helyzetbe hozták a választ megírók. Nem fogadjuk el. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A képviselő úr nem fogadta el az államtitkár úr válaszát, kérdezem tehát önöket, hogy elfogadjáke azt. Kérem, s zavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm. Megállapítom, hogy az Országgyűlés 192 igen szavazattal, 134 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül fogadta el az államtitkár úr válaszát. (Jelzésre:) Kérném szépen Varga László képviselő úr gépét bekapcsolni, jelzi a képviselő úr, hogy nem jó a gépe. (Jelzésre:) Ugyancsak kérném Teleki László képviselő úr gépét is bekapcsolni. Vane még olyan képviselőtársam, akinek nem működik a gépe? (Nincs jelentkező.) Nincs. Dr. Világosi Gábor (SZD SZ) - a belügyminiszterhez - "Megfelelően történte a tiszai árvízkárok rendezése?" címmel ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Országgyűlés! Világosi Gábor, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselője, interpellációt nyújtott be a belügyminiszterhez: “Megfe lelően történte a tiszai árvízkárok rendezése?” címmel. A képviselő urat illeti háromperces időkeretben a szó. DR. VILÁGOSI GÁBOR (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Asszony! A tiszai árvíz károsultjai felől sok panasz jutott el hozzám, sz erintük a kárrendezés módja kifogásolható és egyben késedelmes is volt. (Zaj. - Az elnök csenget.) Orbán Viktor exminiszterelnök úr 2001 tavaszán azt ígérte, hogy szeptember végére a márciusi tiszai árvíz valamennyi érintettjének fedél kerül a feje fölé. E zzel szemben sokan a téli hideg beállta után is sátorban fagyoskodhattak. (Moraj. - Dr. Fónagy János: Egyet mutass!) Jól hangzott tehát a szeptemberi határidő, de sajnos csak üres píárfogás volt. Már tavasszal sejteni lehetett, hogy a határidőt nem lehet t artani. Az elhúzódó munkálatok és az ár levonulása után keletkezett károk hatására a 2001 nyarán tartott kihelyezett kormányülésen, Csarodán a kormány 10 milliárddal, közel 35 milliárd forintra növelte a helyreállításra fordítható keretet, de a szervezési és kivitelezési nehézségeket ekkor már nem lehetett korrigálni. Ekkoriban igen komoly vita folyt arról, hogy ezt az összeget honnan is kellene előteremteni. A kormány végül a “mindenhonnan elveszünk egy keveset” stratégiát választotta; mindezt én személy s zerint helyeslem. Helyeslem, mert egy természeti csapás esetén a szolidaritás, úgy vélem, természetes kell legyen, hiszen ilyen mértékű katasztrófánál a terheket az egész társadalomnak kell viselnie. De ha az egész társadalom viseli a terheket, akkor ahhoz is joga van, hogy tudja, hogyan költik el a közpénzeket. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság tábornoka tájékoztatta a sajtót, hogy egy átlagos 60 négyzetméteres új házért az állam 9,8 millió forintot fizet, azaz négyzetméterenként 163 ezret, ami, úgy vélem, az árvíz sújtotta terület sajátosságaira is figyelemmel igen tisztességes összeg, és elvárható a megfelelő minőségű kivitelezés. Senki nem vonja kétségbe, hogy nagyon sok ember jóval kulturáltabb körülmények között lakhat most, mint lakhatott k orábban, az árvíz előtt, ugyanakkor nagyon sokan panaszkodnak az új házak
