Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. december 4 (40. szám) - A közlekedésről szóló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - MÁRTON ATTILA (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - MÁRTON ATTILA (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - MÁRTON ATTILA (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - MÁRTON ATTILA (Fidesz):
3150 Egyetlenegy példát szeretnék csak említeni ennek alátámasztására. A magyar légiközlekedési törvény nem különíti el a légi szolgáltató vállalkozásokat - tehát azokat a vállalkozásokat, amelyek kifejezetten gazdasági tevékenységet folytat nak azáltal, hogy a légi közlekedésben részt vesznek - és a sport- és a hobbitevékenységet, ami nagyon komoly problémát jelent például a sportszervezetek számára. Vagy egy másik példa, szintén a légi közlekedési vállalkozásokra gondolva: az üzemeltetésre v onatkozóan sokkal keményebb és szigorúbb szabályok és feltételrendszerek vannak érvényben ma Magyarországon, mint az Európai Unió jó néhány tagállamában. Ha európai uniós tagok leszünk, mindenképpen szükség van az egységesítésre. Sokan mondják, akik az EUjoganyagot is igencsak részletesen ismerik, hogy itt tulajdonképpen nincs is másról szó, mindössze értelmezési pontosításokra lenne szükség. Úgy gondolom, ezért is lett volna jó egy ennél részletesebb, több pontot magába foglaló légi közlekedési törvénymód osítás. Hiszen a jelenlegi törvény szövegében is több olyan nehezen értelmezhető definíció - vagy még egyszer hangsúlyozom: esetleg rossz fordításból eredő meghatározás - van, amely itthon elég nehezen értelmezhető és elég nehezen alkalmazható. Hogy ennyi bevezető után a beterjesztett törvényjavaslat konkrét pontjaira is rátérjek, úgy gondolom, az előttünk fekvő törvényjavaslat annak ellenére, hogy véleményünk szerint csak szűk kört fog át, alapvetően jó irányba mutat. Miniszter úr az expozéjában említette, hogy különösen a szeptember 11ei események után milyen jelentősége van a külföldi lajstromban üzemelő légi járművek magyarországi ellenőrzésének. Azonban jó lett volna a törvényben kiemelni, illetve törvénybe foglalni azt is, hogy adott esetben, ha bármi lyen műszaki hiányosságot, üzemeltetésbeni rendellenességet tapasztal a légügyi hatóság, akkor milyen szankciók állnak rendelkezésére a külföldi üzemeltetésű, külföldi lajstromban lévő légi jármű tulajdonosával, üzemeltetőjével szemben. Hiszen a beterjeszt ett törvényszöveg úgy rendelkezik, hogy arról a lajstromozó államot értesíti, illetve a légi közlekedési hatóság tájékoztathatja más állam légi közlekedési hatóságát. Úgy gondolom, hogy itt a konkrét szankcionálásra vonatkozóan is jó lett volna törvényben rögzíteni különböző lépéseket, lehetőségeket. A beterjesztett törvényjavaslat 13. §ában a nyilvános repülőterek működtetéséről, illetve repülőterek létesítéséről, fejlesztéséről van szó. Megint csak a szakmai szervezetek véleményével a hátam mögött mondom azt, hogy bízom abban, és nagyon sokan bízunk abban, hogy ez a paragrafus a ma működő és egyébként fejlesztendő repülőterek megvédését szolgálja. Talán ez a paragrafus lesz az, reményeink szerint, amelyik biztosítani fogja azt, hogy a ma meglévő és különb öző szervezetek által üzemeltetett és működtetett repülőterek hosszú távon is repülőterek lehessenek, és talán ez biztosíthatja majd a garanciáját annak, hogy ezeket a repülőtereket adott esetben EUs pénzekből, adott esetben kormányzati támogatásból, de f ejleszteni lehessen, akár regionális repülőtér szintre is. Hiszen megint csak azt mondom, hogy ha az Európai Unió tagjai leszünk, akkor ezeknek a repülőtereknek a jelentősége lényegesen meg fog nőni, és meggyőződésünk, hogy nagyon komoly gazdasági hatásai lehetnek annak, ha ezek a repülőterek jól működő repülőtérként fognak funkcionálni. A 14. § a lajstromozásra nem kötelezett légi járművekkel folytatott repülések szabályozását kívánja erősí teni. Azt hiszem, mindannyian, akik akár a polgári légi közlekedésben, akár a sportrepülésben érdekeltek vagyunk, ezt örömmel fogadjuk. Hiszen sajnos el lehet mondani azt, hogy az elmúlt időszakban a lajstromozásra nem kötelezett légi járművekkel folytatot t repülések esetében merült föl talán a legtöbb probléma, és a légügyi hatóság számára is talán ők jelenthették a legtöbb feladatot. Én azonban egy dologra szeretném fölhívni itt a miniszter úr, illetve a szakmai apparátus figyelmét is: lehetőség szerint a legmesszebbmenőkig egyeztessenek azokkal a szakmai szervezetekkel, amelyeknek a kötelékében ezek a lajstromozásra nem kötelezett légi járművek
