Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 17 (19. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szájer József): - SZŰCS LAJOS (Fidesz):
309 Kérd ezem én, hogy az a szülő, amelyik így rohan az önkormányzathoz, valóban arra fogja fordítani, hogy a gyereke egyen. Ez itt a nagy kérdés. Ettől félek én, és az államtitkár úr egészen biztos, hogy e kérdésben egyetért velem, hiszen, ahogy mondtam, polgármes ter vagyok én is, és tudom határozottan, hogy akik kapják és akiket kényszerítenek arra, hogy vigyék a gyereket az iskolába, ott ha ez a kényszerhatás nincs meg, akkor a gyereket nem viszik vagy kevesebbet viszik, és maga a gyerek sérül, mert az étkezési t ámogatást sem fogják tudni igénybe venni. Vagy ha így kell igénybe venni, hogy a szülő utána megkapja készpénzben, akkor lehet, hogy valóban utána a kocsmába fog menni vele. Ebben a kérdésben, államtitkár úr, maximálisan egyetértünk. Köszönöm a figyelmüket . ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm. A mostani állás szerint utolsó kétperces hozzászólóként Mátrai Mártának adom meg a szót. DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Polgármester úr és képviselőtársam - így is szólíth atom, mindkét minőségben, hiszen tudjuk, hogy a VII. kerület polgármestereként dolgozik , azt mondom önnek, hogy szerettem volna, ha mint polgármester sokkal nagyobb figyelmet fordít arra a törvényre, amelynek módosításáról most tárgyalunk. Ezt azért mond om, mert azt hiszem, azzal ismételten valamennyien egyetértünk, hogy a gyermeket már óvodáskorában rá kell vezetni arra, hogy vannak kötelezettségei. Ha ugyanis ezt nem tesszük, ahogy telikmúlik az idő, bizony, bizony eljutunk odáig, hogy minden fontosabb , mint az, hogy iskolába járjon, tanuljon, pedig, azt hiszem, ez a felemelkedés egyetlen útja. Ha ezt nem tesszük, és erre nem figyelünk oda, akkor ezért mi is felelősek vagyunk, hiszen sérülnek a gyermekek jogai. Ezt egy hatéves gyermek még nem tudja ugya n felmérni, de ahogy az idő múlik, és ahogy idősödik, később fog rájönni, de akkor már számára is késő lesz. (16.40) Én azt gondolom, képviselő úr, hogy egyrészt figyelmébe ajánlom a törvény részletes olvasását és figyelmes olvasását, különös tekintettel a végrehajtási rendeletre, ugyanis ez a végrehajtási rendelet a gyermek eltartására fordított kiadásokról szól. A gyermek eltartására fordított kiadásba az én olvasatomban beletartozik a ruházatára, az étkeztetésére, a tankönyvellátásra, mindenre fordított kiadás, kedves képviselő úr. És hogyha ön szétnéz a népjóléti igazgatóságon, ami az ön polgármesteri hivatalában működik, és megkérdezi a tudós kollégáit, akkor biztos el fogják tudni mondani, hogy hányan vannak ott minden hónap elején, akik ilyen okból ko pogtatnak az ön polgármesteri hivatalának az ajtaján, és el fogják tudni mondani azt, hogy hány esetben kellett bizony beavatkozni, amikor a szülő elmulasztotta azt a kötelezettségét, hogy a gyermekét (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő letel tét.) iskolába járassa, és ezért eljutottak odáig, hogy eseti gondnokot kellett kirendelni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm szépen. További kétperces hozzászóló nem lévén, visszatérünk az írásban előre jelentkezett felszólalókhoz. Megadom a szót Szűcs Lajos képviselő úrnak, FideszMagyar Polgári Párt. Öné a szó. SZŰCS LAJOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy kicsit bajban vagyok, hiszen az írásban előre bejelentkezett felszólalók megpróbálják valamily en mederben elmondani a mondanivalójukat, amit a törvénymódosítás kapcsán fontosnak gondolnak, de a kétperces hozzászólás olyan műfaj, aminek
