Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 17 (19. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP):
303 Való igaz, hogy a Hornkormány idején elszaladt az infláció, ezt nem is vitatta sen ki. El kellett hogy szaladjon az infláció, tekintettel azokra a gazdasági koordinátákra, amelyek között a Hornkormánynak kormányoznia kellett. A végeredmény azonban mégiscsak az volt, hogy mindazon áldozatok árán, amiket az ország kénytelen volt ennek a g azdaságpolitikának a következtében meghozni, a ciklus elején meglévő 1,5 százalékos növekedés évi 4,9 százalékos növekedés lett, és ez a növekedés fenntartható növekedés volt, mert egy egyensúlyi vagy legalábbis egyensúlyközeli pályán mozgott, tehát fenn l ehetett tartani; mint ahogyan az önök kormánya két esztendeig ezt fenn is tartotta, mindaddig, amíg szavakban ugyan mást csinált, de valójában a Hornkormány gazdaságpolitikáját folytatta. 2000ben következett be az a gazdaságpolitikai váltás, amelynek köv etkeztében rohamosan kezdett csökkenni a gazdasági növekedés üteme, negyedévről negyedévre konzekvensen. És én elhiszem, hogy világszerte volt recesszió, de a recesszió 2001 második felében kezdődött, tisztelt Ház, míg ezzel szemben Magyarországon a gazdas ági növekedés hanyatlása már 2000 első negyedévében elkezdődött, ekkor a világban még nem is tudtak recesszióról. Ami a kiszivárogtatott 3 százalékos béremelést illeti: egyfelől, ha 3 százalékos béremelés mellett kétszeresére nőnének az adósávok, akkor a n ettó bér elég jelentősen tud emelkedni, ha a bruttó bér nem is. Másrészt nem kiszivárogtattuk, képviselő asszony, közöltük abban az érdekegyeztetési folyamatban, amit önök szétrúgtak. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm szépen. Ez lassan valóban általános gazdaságpolitikai vitává alakul. Mielőtt engem is kritika érne az ülésvezetéssel kapcsolatban, szeretném kérni, hogy legalább a konkrét összefüggést jelezzék a hozzászólásokban, képviselőtársaim, és ez vonatkozik minden hozzászólór a. További kétperces hozzászólásra nem jelentkeztek, így mehetünk tovább az írásban jelentkezett felszólalók körében, és nagy örömömre saját körzetem országgyűlési képviselőjének, Vidorné Szabó Györgyinek adhatom meg a szót, a Magyar Szocialista Párt részé ről. Képviselő asszony, öné a szó. DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Üdítő változatosságként vissza fogok térni eredeti témánkhoz. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A családok támogatásáról szóló törvénym ódosítási javaslat általános vitáján végigvonult egy gondolat, és szinte nem volt olyan hozzászóló, aki ne említette volna valamilyen formában, ez az iskoláztatási támogatás. Két egymástól jól elhatárolható vélemény alakult ki. A kormánypárt azt az álláspo ntot képviseli, hogy az iskoláztatási támogatás elnevezésére nincs szükség, nem érte el azt a hatást, amit a törvényalkotó akkor megfogalmazott, nevezetesen, hogy orientálja a szülőt a tankötelezettség teljesítésére, térjünk tehát vissza az egységes család i pótlék elnevezéshez. Ezzel szemben az ellenzék szerint az iskoláztatási támogatás óriási eredményt hozott, több ezer gyermeket vezetett vissza az iskolába, és így nem nélkülözhető jogintézmény. Ez így egyszerűen nem igaz. Hozzászólásomban bizonyítani kív ánom, hogy az iskoláztatási támogatás csak formális, semmivel nem ér el nagyobb hatást, mint a családi pótlék, és ráadásul az adminisztrációs terhek miatt fölösleges kiadással jár. Nézzük meg közelebbről, mi is az az iskoláztatási támogatás! Ehhez a család ok támogatásáról szóló törvény általános indokolásából idézek néhány mondatot: “Az iskoláztatási támogatás bevezetésével a törvény orientálja a szülőket gyermekeik tankötelezettségének teljesítésére. Az ellátást ugyanakkor úgy szabályozza, hogy a támogatás minden esetben a gyermek érdekében nyerjen felhasználást. Ha a települési önkormányzat jegyzője azt állapítja meg, hogy a gyermek nem teljesíti a tankötelezettségét, felkéri a gyermekjóléti szolgálatot a nevelési probléma rendezésére. Sikertelenség esetén intézkedik a gyámhivatalnál az iskoláztatási támogatás felhasználásának korlátozása érdekében, ami a támogatás felhasználásáról való tételes elszámolást jelenti.”
