Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. december 3 (39. szám) - Pettkó András (MDF) - a környezetvédelmi és vízügyi miniszterhez - "A lakosság vagy a szolgáltató érdekeit kívánja támogatni a kormány?" címmel - PETTKÓ ANDRÁS (MDF): - ELNÖK (Mandur László): - DR. KIS ZOLTÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár:
3015 szolgáltató érdekeit kívánja támogatni a kormány?" címmel. A miniszter asszony távollétében - ha a képviselő úr elfogadja - Kis Zoltán államtitkár úr válaszol. (Pettkó András: Köszönöm szépen, elfogadom.) Parancsoljon, öné a szó, képvisel ő úr. PETTKÓ ANDRÁS (MDF) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Alkotmánybíróság alkotmánysértőnek ítélte a hulladékkezelés jelenlegi megoldását. Akár a szobaszám, akár az alapterület alapján számláz a szolgáltató a lakosság felé, az Alkotmánybíróság által elvártan a szolgáltatás mértékével nincs arányban a díjszámla. A probléma rendezésére született a 242/2000. (XII. 23.) számú kormányrendelet a települési hulladékkezelési díj megállapításának részletes szakmai szabályairól. A rendelet biztosítja a szolgáltatás és a díjfizetés közötti arányosság elvét. A 6. § b) pontja a hatékony hulladékgazdálkodás érdekében a hulladékkeletkezés csökkentésének ösztönző voltát is tartalmazza. A 7. § 2/a. pontja meghatáro zza az egységnyi díjtétel lehetséges fogalmát, úgymint a gyűjtőedényzet egyszeri ürítése, az elszállításra rátett hulladék tömege vagy térfogata. Természetesen a lakosság számára a legkedvezőbb a tömeg szerinti díjszabás. Könnyű azonban belátni, hogy ez az elszámolási mód sérti leginkább a kommunális hulladékgazdálkodás szolgáltatói szférájának érdekeit, így kemény ellenlobbit képeznek. Az OHTben is rögzítésre kerül, hogy az ürítésszám szerinti díj jelentősen növeli a lakosság költségeit, ugyanakkor nincs ösztönző hatása. 2003. január 1jétől további jelentős díjnövekedés várható az egész országban. Nemzetközi áttekintésben a lakosságterhelés mértékénél mind a szolgáltatással, mind a szolgáltatás mértékétől független lakásra vetítéssel találkozhatunk. Mivel az utóbbit az Alkotmánybíróság elvetette, érdemes további lehetőségeken gondolkodnunk. Kérdezem, hogyan kívánja a tárca érvényesíteni a kommunális hulladékgazdálkodás terén a riói ösztönző elvet. A nagyberuházások folyamán támogatott eszközbeszerzésekkor figyelembe veszie az Alkotmánybíróság döntését? Tisztelt Államtitkár Úr! A lakosság vagy a szolgáltató érdekeit kívánja támogatni a kormány? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MDF soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. A kérdésre Kis Zoltán politikai államtitkár úr válaszol. Parancsoljon, öné a szó. DR. KIS ZOLTÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm a kérdést. Milyen érdekeket kíván a kormány szolgálni? Gondolom, et től a tárcától nem várhat mást, mint hogy mindannyiunk érdekét, a környezet és az egészséges életfeltétel érdekét. Amit az alkotmánybírósági döntéssel kapcsolatban mondott, az valóban igaz. Az ármegállapítás ezeknél a hulladékbegyűjtő, illetve gazdálkodó s zervezeteknél az azokat üzemeltető vagy azokat tulajdonában tartó önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Számos probléma jelenik meg, én is találkozom a fogadóóráimon azzal, hogy nincs arányban a megállapított díjtétel a ténylegesen kibocsátott hulladék menn yiségével, tehát a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között fennáll az az aránytalanság, amelyet az Alkotmánybíróság megállapított. Nem célszerű a lakosságot arra kényszeríteni, hogy saját maguk járkáljanak bíróságra és különböző beadványokat nyújtsanak be annak érdekében a megfelelő szervezetek felé, hogy az ár valóban tükrözze a szolgáltatás mennyiségét, ezért amit kormányzati pozícióból tenni lehet, az a következő. Egyrészt a szelektív hulladékgyűjtés irányában olyan pályázati rendszer van, amely az a dott településeken megfelelő igény esetén biztosítja azt az alapfeltételt, amely már ezáltal a kibocsátott hulladék mennyiségét csökkenti, hisz aki a szelektív gyűjtésbe viszi, annak már
