Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. december 3 (39. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF):
2966 adhat a hátralévő nem kis horderejű feladatok megoldásához. A mostani megállapodás mutatja, hogy az eltérő politikai értékrendeket képviselő pártok képesek felismerni azokat a nemzeti érdekeket, amelyek csak közös megegyezéssel, közös akarattal érvényesíthetők. Fontosnak tartom azt is hangsúlyozni, hogy a mindenkori kormánypártok és a mindenkori ellenzéki pártok a jövőben is egymásra lesznek utalva sok fontos ügy megoldásában. Az egymásra utaltság a kölcsönös bizalmatlanság jegyében létrejött alkotmányunk sajátos ságából adódik, amely számos területen a törvények elfogadását kétharmados többséghez köti; azokban a törvényhozási tárgyakban is, amelyekről a képviselő úr szólt, de a felsorolást hosszan lehetne még folytatni. Ahhoz, hogy az Európai Unióhoz való csatlako zásból az országnak a lehető legnagyobb haszna származzék, a következőkre van szükség: felkészült kormányra, felkészült ellenzékre, és a sokszor heves parlamenti szócsaták mellett a döntő fontosságú kérdésekben a megegyezésre való törekvésre. Köszönöm szép en. (Taps az MSZP soraiban. - Szórványos taps az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Gémesi György frakcióvezetőhelyettes úr, a Magyar D emokrata Fórum képviselőcsoportjából: "Reményt és megbékélést hozotte advent első vasárnapja?" címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Advent van, a várakozás, a készülődés, a belső sze mlélődés karácsonyig tartó időszaka. Vasárnap meggyújtottuk az adventi koszorú első gyertyáját, hogy annak fényénél nyugalmat, belső harmóniát találjunk. Olyan nyugalmat és békességet, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a nemzet hosszú távú érdekeit szem előt t tartva felelősen tudjunk dönteni. Mind ez idáig ez jellemezte a Magyar Demokrata Fórum törekvéseit a magyar külpolitikával kapcsolatos kérdésekben; elsődlegesen a nemzet érdekét tekintve, felelősségteljes magatartással szolgáltuk azt. A külpolitikában ez t a konszenzusra törekvő, együttműködést mutató folyamatot a magyar diplomácia durva és drasztikus, nemzeti érdekeinket sem kímélő cselekedete törte meg. December 1jén Budapesten, a Kempinski Hotelben Adrian Năstase román kormányfő a magyar miniszterelnök kel és kormányának néhány tagjával ünnepelte és ünnepeltette Erdély 84 évvel ezelőtti Romániához történő csatolását, Erdély elvesztését, a románok nemzeti ünnepét, a magyarok gyásznapját. Azt a napot, amivel még a román hatalom is csínján bánt, hiszen a fo rradalom után tizenkét évvel merészkedett odáig, hogy a központi ünnepséget Csíkszeredában rendezze meg. Amikor is felszólították az erdélyi magyarságot, hogy vegyenek részt a csíkszeredai ünnepségen, a magyarok bojkottálták az ünnepet, aki pedig elment, a z fekete gyászszalagot viselt. A tavalyi, provokációnak is beillő ünneplést követte az idei, miután Năstase budapesti látogatása előtt, az általa is aláírt egyetértési nyilatkozatra fittyet hányva, Gyulafehérváron, az egyesülést 1918ban kimondó nemzetgyűl és színhelyén, az ünnepségek nyitányán kijelentette, hogy a kedvezménytörvény szükségtelen, életbe léptetése esetén Románia ellenintézkedéseket foganatosít, ha annak Magyarország határán túl érvényesülő hatálya megmarad a módosítás után is. Az aradi Szabad ságemlékmű felállításával kapcsolatos korábbi ígéreteiben is visszalépést kezdeményez. Năstase 1jén délelőtt még Kolozsváron Funarral ünnepelt. Ott, ahol a miniszterelnök úr szülei éltek, és amivel kapcsolatosan május 27én itt, a parlamentben így nyilat kozott: "Megkérdeztem az anyámat, hogy vajon hogy élte ő meg azt, amikor Erdély egy részét a negyvenes évek elején Magyarországhoz visszacsatolták. Nos, azt mondta édesanyám: nagyon örültem neki, nagyon jó érzés volt." Majd így folytatta: "Úgy vélem, tényl eg nem kell megmagyarázni nekem sem, sem sokunknak, hogy mit jelent a kisebbségi lét Erdélyben, és nem kell megmagyarázni azt sem, hogy ez fontos mindannyiunk számára."
