Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 17 (19. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SISÁK IMRE JÁNOS (MDF):
296 szegényebb családokhoz is, mint a gazdagabb családokhoz, hiszen az alanyijogúság ezt jelenti. Viszont ha önök valóban a szegénységet szeretnék kezelni - én nem szeretem ezt a szót ugyan, inkább azt mondanám, hogy a nehezebb körülmények között élő családokra oda kell figyelni , akkor a kiegészítő családi pótlékot kellett volna száz százalékkal emelni, mert ezeknek a család oknak gyermekenként a 8400 forint igazán segítséget jelentene, viszont az egy gyermek esetében a 900 forint nem. Így tehát megint beigazolódik az a számítás, képviselő úr, hogy havonta több, mint háromezer forintot vesznek ki a szegényebb és nehezebb sorsú családok zsebéből. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Szabó Zoltán úr, az MSZP képviselője. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Mátrai Márta kép viselőtársunk azt kérdezte, hogy miért nem tekintjük jónak ezt az egy gyerek után egymillió, két gyerek után kétmillió és így tovább megoldást. Tisztelt Képviselő Asszony! Mondhatnám azt, hogy azért nem, mert ez az önök programja volt, és nem a miénk, de n em mondom, mert attól, hogy az önök programja volt valami és jó ötlet, mi még megvalósíthatnók. Tisztelt Képviselő Asszony! A probléma az, hogy ez nem olyan jó ötlet. Arról van szó, hogy ha három gyerek van, és az után hárommillió forintig adómentes a jöve delem, ez a családban havi 250 ezer forint jövedelmet feltételez. 250 ezer forint azt jelenti - két kereső esetén is , hogy mindkét szülő nem is olyan valamivel az átlag fölött keres. Ez az intézkedés tehát megint az átlag fölött élő és kereső családokat hozná jobb helyzetbe, és nem azokat, akik igazán rászorulnak. Ezért nem valósítjuk meg, tisztelt képviselő asszony, mert ahogyan Béki Gabriella képviselőtársam is mondta, nem arról van szó, hogy rendelkezésünkre áll egy bőségszaru, amiből mindenkinek azt o sztunk, ami csak jólesik, és ami neki igazán szükséges, hanem arról, hogy adott mennyiségű pénzt hogyan lehet a leghatékonyabban elosztani. Ami azt illeti, ebben önnek tökéletesen igaza van, hogy a 20 százalék családipótlékemelés nem oldja meg ezeknek a c saládoknak a gondját. Nem is abban az illúzióban hoztuk meg, vagy kívánjuk meghozni ezt az intézkedést, hogy ezzel egy csapásra megoldódik. Ezeknek a családoknak a helyzete hosszú évek során vált egyre nehezebbé és nehezebbé, bár ön nem szereti ezt a kifej ezést, mondhatom, hosszú évek alatt váltak egyre szegényebbekké és szegényebbekké, és ez a trend bizony, képviselő asszony, az önök négyéves kormányzása alatt is folytatódott. Ennek a négy évnek a hatását mi nem tudjuk száz nap alatt kompenzálni, bármennyi re szeretnők is, tessék vele megvárni, hogy nekünk is legyen rá négy évünk, és azalatt majd tudunk vele valamit kezdeni. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Sisák Imre János úr. SISÁ K IMRE JÁNOS (MDF) : Tisztelt Képviselőtársaim! Az alapvető problémát az okozza közöttünk, hogy önök csak 1998 és 2002 között szeretnek vizsgálódni, arra viszont nem szeretnek visszatekinteni, hogy mi történt 1994 és ’98 között, illetve ha erről szó esik, a kkor rögtön azt említik, hogy, kérem szépen, gazdasági szükségszerűség, mértékadó közgazdászok és minden egyéb más. (15.50) Kérem, vegyük már egyszer és mindenkorra tudomásul, hogy a polgári kormánynak 1998ban egy teljesen visszaszorított, megnyirbált csa ládtámogatási rendszerből kellett egy újat építenie! Én már elmondtam többször, a Jóisten sem egy nap alatt teremtette a világot. Én tökéletesen elismerem azt, hogy a 20 százalékos családipótlékemelés és az egyhavi többlet családi pótlék, kérem
