Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 27 (38. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
2919 Köszönöm szépen. Megadom a szót Wiener György képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. DR. WIENER GYÖRGY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Világosan lehetett látni, hogy eddig szinte kizárólag a fideszes képviselők szólaltak fel, védték módosító indítványaikat. A szocialista képviselők azért voltak viszonyla g passzívak, szemben szokásaikkal, mert született ma egy megegyezés, és úgy ítéltük meg, hogy ezzel a megegyezéssel kell foglalkoznunk, erre kell koncentrálnunk. Most azonban Salamon képviselőtársam úgy lépett fel, mintha nem született volna meg egy nagyon fontos, kompromisszumon alapuló megállapodás, védeni kívánt egy olyan módosító indítványt, amely alapjaiban érinti alkotmányos berendezkedésünk értelmezését, a legalitás és a legitimáció alapvető problémáit. Erről a kérdéskörről vitát folytattunk az alkot mányügyi bizottságban is, és ott kifejtettem azt, miszerint ez az új preambulum egyfelől ellentmondásos, másfelől pedig teljes mértékben szemben áll a mai alkotmányos berendezkedés legfőbb elveivel és legfőbb jogi rendelkezéseivel. (Az elnöki széket dr. Dá vid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) A vita során a bizottságban Salamon képviselőtársam arra hivatkozott, hogy tulajdonképpen az 199498 közötti alkotmányelőkészítő munka keretében sikerült egy olyan konszenzusra jutniuk az akkori politikai erőknek, amely valamilyen hasonló megszövegezést tartalmazott. Áttekintve az akkor megszületett szövegeket, meg lehetett állapítani azt, hogy ilyen konszenzus valójában nem jött létre, tudniillik akkor mind a Szabad Demokraták Szövetsége, mind a Magyar Sz ocialista Párt által támogatott preambulumjavaslat a Szent Koronát mint a magyar hagyomány részét említi, nem pedig mint olyan intézményt, amely kifejezi az állam ezeréves jogfolytonosságát. Ez pedig egy döntő különbség. Nyilvánvaló, hogy a magyar történel emben a Szent Korona, a Szent Koronatan és a Szent Koronabirtoktan meghatározó szerepet játszott, azonban a modern alkotmányosságban ezt a funkciót már egyáltalán nem tölti be. Ha pedig egy ilyen preambulumot elfogadnánk, akkor az a látszat keletkezne, h ogy mégiscsak a Szent Koronának, a Szent Koronatannak és a Szent Koronabirtoktannak valamilyen jelentőséget tulajdonítani akarunk. Mivel az Alkotmánybíróság jogosult arra, hogy ne csak az alkotmány tételes jogi rendelkezéseit, hanem a preambulumot is ért elmezze, ennek a preambulumnak az alapján, amelyet Salamon képviselőtársam javasolt, lehetőség nyílna az alkotmány számos rendelkezésének átértelmezésére, lehetőség nyílna arra, hogy a történelmi alkotmány számos mozzanatát ezen preambulum segítségével min tegy beemeljük a mai, hatályos alaptörvénybe. Horváth képviselőtársam nemrég fejtegette azt, hogy milyen jelentős volt az 1946. évi I. törvénycikk. Szerintem nem volt az okfejtése tökéletesen világos, egyértelmű abban a tekintetben, hogy ez a törvénycikk n em jelentett egy teljes alkotmányt, viszont annak a törvénycikknek a preambuluma megfogalmazott nagyon fontos alkotmányos alapelveket. Nem volt tehát ez egy teljes alkotmány, az államformáról rendelkezett, valamint a preambuluma az emberi és állampolgári j ogok egy rövidített katalógusát sorolta fel, és egyben hivatkozott a népszuverenitás elvére is. Ennek az 1946. évi I. törvénycikknek a magyar alkotmányos fejlődésben mégis óriási a jelentősége, tudniillik ez volt az a törvénycikk, amely végérvényesen szakí tott a történelmi alkotmánnyal, a történelmi alkotmányossággal, a nemzetszuverenitás tanáról, amelynek egyik fajtája például a Szent Koronatan is, áttérést jelentett a népszuverenitás elvére. A nemzetszuverenitás elméletének az a lényege, hogy a fejedelem , a király és a nemzet együttesen az állam fő szervei, együttesen a szuverenitásnak a letéteményesei, még akkor is, hogyha a nemzet emeli maga fölé az uralkodót, mert a nemzet köteles maga fölé uralkodót emelni, viszont az uralkodónak tudnia kell azt, hogy ő a nemzet akaratából vált fejedelemmé, királlyá. Ez a szerves egység fejeződik ki abban a megfogalmazásban, amely szerint a Szent Korona egy teljes testtel rendelkezik, amelynek feje van,
