Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 27 (38. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz):
2911 Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy ehhez a vitaszakaszhoz vane még további hozzászólás. (Senki sem jelentkezik.) Mivel több felszólaló nem jelentkezett, ezért a részletes vita e szakaszát lezárom. Megnyitom a részletes vita hatodik szakaszát az aj ánlás 3343. pontjai szerint. Megkérdezem, hogy kíváne valaki felszólalni. Előre bejelentett felszólalók vannak ehhez a szakaszhoz. Nagy Gábor Tamás, FideszMagyar Polgári Párt, megadom a szót. DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. A h atodik vitaszakaszban az ajánlás 35. pontjához szeretnék hozzászólni, pontosabban ahhoz a változtatáshoz, amit ebben a pontban Lezsák Sándor és Salamon László képviselőtársaim javasolnak. Az alkotmány 70. § (1) bekezdése jelenleg úgy rendelkezik, hogy azok at a magyar állampolgárokat, nagykorú magyar állampolgárokat illeti meg a választójog, akik a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkeznek. A módosító indítvány javasolja, hogy "a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező" szófordulat va gy meghatározás maradjon el, és terjesszük ki ezt a jogot, ezt a politikai jogot, státusjogot minden magyar nagykorú állampolgárra, függetlenül attól, hogy a Magyar Köztársaság területén állandó lakóhellyel rendelkezike. Úgy érezzük, hogy a külföldön élő magyar állampolgárok számára is megadandó választási jog régóta indokolt és jogos kérése azoknak, akik ilyen helyzetben vannak. A legtöbb külföldön élő magyar állampolgár politikai események hatására kényszerült arra valamikor az elmúlt évtizedekben, hogy elhagyja szülőföldjét. Ezek közül többen egyébként NyugatEurópában telepedtek le, sokan éppen az Európai Unió országaiban. Fontos lenne, hogy azok a magyarok is lehetőséget kapjanak a választáson való részvételre, véleményük kinyilvánítására, akik például egy olyan nemzetközi szervezet területén élnek, amelyhez Magyarország is csatlakozni kíván, külön nem is említve az európai parlamenti választások kimenetelét. Úgy gondolják sokan, a kormánypártok részéről hallhattunk ilyen hangokat, hogy külföldön élő ma gyarok számára talán nem is kellene biztosítani a választójogot, mert amennyiben nem vesznek részt a hazai társadalmi vagy politikai életben, miért vegyenek részt a döntéshozatalban. Ezekre az érvekre - most itt ez a vitában még nem hangzott el, remélem, n em is fog - szeretném reagálni azt, hogy rengeteg magyar vagy magyar származású, de ma magyar állampolgárként élő ember jelentős támogatást nyújt magyarországi ösztöndíjaknak, a kulturális életben részt vesznek, egyéb eszközökkel tartják a kapcsolatot az a nyaországgal. Ezért úgy gondoljuk, hogy évtizedes igényüket nem elutasítani kellene, nem kihagyni, nem megkerülni a jelenlegi alkotmánymódosítással, hanem egy nagyvonalú gesztussal megadni nekik ezt a lehetőséget. Egy olyan politikai jogról van ugyanis szó , amely nem a lakóhelyhez, hanem az állampolgársághoz kötődik. Nem az adózáshoz, hanem az állampolgársághoz, nem a magyarországi ingatlantulajdonhoz, hanem - ahogy már említettem - az állampolgári jogálláshoz. Számos európai ország biztosítja a szavazójogo t állampolgárai számára, azok számára is, akik életvitelszerűen hosszabbrövidebb ideig nem tartózkodnak az adott állam területén. Csak két példát szeretnék most erre említeni. A lengyel alkotmányban például kifejezetten rögzítették, hogy választójoga van minden nagykorú állampolgárnak, lakóhelyre való tekintet nélkül. A román alkotmány pedig úgy rendelkezett, hogy szavazati joggal azon állampolgárok rendelkeznek, akik a választások napjáig betöltötték 18. életévüket. Vannak megoldások, ahol az aktív és a p asszív választójog elválik egymástól, és választhatóvá már csak olyanokat nyilvánítanak, akik az adott állam területén életvitelszerűen élnek; ez egy későbbi megfontolás tárgya lehetne. Most azonban úgy gondoljuk, hogy az alkotmánymódosítás kapcsán ezt a n agyvonalú gesztust meg kellene adni az országot ilyenolyan okok miatt elhagyók jogegyenlősége számára. Ők ugyanis ugyanolyan, azonos jogú állampolgárai ennek az országnak, ennek a hazának, mint azok, akik itt élnek.
