Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 27 (38. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. VASTAGH PÁL (MSZP): - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz):
2902 véltem azt, amit Salamon képviselő úr itt elmondott a négypárti megállapodásról, és nyilvánvalóan a négypárti megállapodás majd a szavazásoknál mindannyiunkat kötelez is. Egy megállapodásból ez következik. Ugyanakkor itt vannak előt tünk módosító indítványok, és ha egy kicsit is komolyan vesszük ezt a vitát, és a vita végéig még alakulhat bármi, akkor talán nem felesleges érvelnünk olyan dolgok mellett is, ami esetleg a négypárti megállapodásnak nem része. Az általános vitában is elmo ndtam azt, nem fogok rá visszatérni, mert itt konkrét módosító indítványokról fogok beszélni, hogy hivatkozzam is mindjárt az egyikre, az 5. módosító indítványra, amit az MDFes képviselők nyújtottak be. Én értem azt, hogy van egy politikai szándék a parla menti pártok között, hogy a lehetséges minimumra korlátozzuk most az alkotmánymódosítást. Elfogadom ilyen szempontból Vastagh képviselő úrnak azokat az érveléseit, amit az előbb tett Nagy Gábor képviselő úr megszólalása kapcsán. Én osztom azt, amit Nagy Gá bor elmondott, szeretném látni én is egyszer az alkotmányban azt, ami itt megfogalmazódik, de elfogadom azt, hogy most ez szűken nem tartozik a tárgykörhöz akkor, amikor csak azokat a kérdéseket célozzuk meg, amelyek a csatlakozás miatt szükségesek. Én azo nban azt gondolom, hogy nem elégséges megállapodni egy Európaklauzuláról, amelynek a szövegét itt most még nem látjuk magunk előtt, hanem ennek a klauzulának meg kellene ágyazni. Ha egy kicsit is igényesek akarunk lenni jogászként, akkor ettől nem tekinth etünk el. Tehát, amikor egy szűk alkotmánymódosításban gondolkodunk, akkor én ezt beleértem, és ilyen szempontból nézek rá az MDFes képviselők módosító indítványára. Az 5. számú módosító indítványuk, ami az alkotmányban egy új 6. § (3) bekezdést helyezne el, azt célozza, hogy az államcélok között megfogalmazza azt, hogy a Magyar Köztársaság elősegíti az európai integrációs folyamatot. Hiszen tudjuk jól, hogy ez egy folyamat, ez a csatlakozással nem ér véget, hanem nagy valószínűséggel az elkövetkezendő évt izedekben is zajlani fog. Azt már nem gondolom, hogy ami az általam felolvasott tagmondat után szerepel, az feltétlenül fontos és pontos, de azt fontosnak tekinteném, hogy az államcélok között a Magyar Köztársaság törekvését az alkotmány megfogalmazza. Ez fontos lenne azért is, mert többek között ezen dőlhet el, hogy mi egy Olaszország típusú tagállam leszünk, amelyet az Európai Bíróság léptennyomon elmarasztal, mert az ilyen típusú kötelezettségeit nem teljesíti, vagy egy más típusú tagállam leszünk, amel ynek nem kell állandóan szembefutnia az Európai Bíróság döntéseivel. Ugyanis, ha az államcélok között megfogalmaznánk ezt, amit az MDFes képviselők itt felvetettek, akkor ez a Magyar Köztársaság jogintézményein is számon kérhető lehetne, minden szempontbó l. Akár még az Alkotmánybíróság is bizonyos tevésnél vagy nem tevésnél figyelmeztethetné a maga eljárási rendjében a kormányt vagy bármelyik alkotmányos intézményt, hogy megfelele ennek az államcélnak, ami itt megfogalmazódott, vagy sem. A következő kérdé s az, hogy az európai klauzulát, amiről most megállapodás látszik, hol kell elhelyezni. Azt valószínűsítem, hogy ez marad a 2. §ban. Az MDFes képviselők, hogy csak a 7. módosító indítványra utaljak, ezt az európai klauzulát az államcélok között, tehát a 6. §ban fogalmaznák meg. Nem hiszem, hogy ez a legfontosabb kérdés, de én ilyen szempontból megint csak arra hajlok, hogy az államcélok között kellene ezt megtenni, és nem a 2. §ban, ahol a legalapvetőbb dolgokat szabályozza az alkotmány, hogy egy függet len jogállam vagyunk, és itt szabályozza a népszuverenitás lényegét. Szerintem eddig is vakvágányon volt az a vita, amit mi folytattunk szuverenitásból adódóan hatáskörök átruházásáról vagy közös gyakorlásáról. Én örülök annak, hogy a megállapodás, amit Sa lamon képviselő úr itt már előrevetített, a hatáskörök közös gyakorlása körül kristályosodott ki, és nem átruházásról beszélünk. Bár megjegyzem, a napi gyakorlati életben az egyik vagy a másik megfogalmazásnak semmiféle jelentősége nincs. Akkor is én szebb nek tartom és helyeslem azt,
